2019. már 01.

Vár a Magyarvár

írta: Sz. Barta Ágnes
Vár a Magyarvár

Körülbelül öt éven keresztül rendszeresen jártunk nyaranta 7-10 napot Pomázra, a Majdán-fennsíkra, a Magyarvár táborába. A helyet úgy tervezték meg, mintha egy végvár lenne körbe véve őrtornyokkal. Végül még ma sincs teljesen kész belülről, de már így is régóta okoz örömöt kicsinek és nagynak jó programjaival. Szoktak lenni előadások népművészet, történelem és egyéb magyarságot érintő témában. Rendeznek sport programokat, lehet nyilazni, lovagolni. Van néptánc tanulás. A tanultakat be is lehet mutatni esténként a táncházban. Elmaradhatatlanok a kézműves programok, amikben mi is rendszeresen jeleskedtünk. Ilyen a bőrözés, nemezelés, fafaragás, ötvösködés, korongozás. A tábor apraja-nagyja sátrakban lakott. A reggel tornával indult, aztán kezdődtek a programok többek között az énektanulás is. Befizetni csak ebédre lehetett, de a reggeliről és a vacsoráról is gondoskodott a tábori büfé.

Az öt év alatt, amit ott töltöttem sokat bőröztem: táskák, bőrszalagok készültek a kezem alatt. Két lovas faragást is készítettem, amit akasztónak lehet használni. Otthon a konyharuhákat akasztom rá. Ötvösködtem, rézlemezre domborítottam és kalapáltam WC-re rakható férfi és női táblácskákat, és kerítésre rakható „vigyázz a kutya harap” táblát. Formáltam és díszítettem magamnak gyűrűt is rézből. Kirándultunk is a Pilisbe, ahol gyógynövényeket gyűjtöttünk. Egyik évben kemencét készítettünk, amiben kiégethettük az agyag edényeinket. Másik évben batikoltunk. Volt olyan is, hogy mi vágtuk le egy bárány szőrét, azt kártoltuk -azaz kifésültük-, kiránduláson gyűjtött festőnövénnyel befestettük, majd belőle nemez dolgokat készítettünk. Én például nemeztáskát. Jó móka volt.

Megrendezésre kerültek versenyek és színpadi előadások. A terület rendelkezett játszótérrel, ólakkal, és istállóval is, ahol lovak, kecskék, bárányok éldegéltek. Az időjárás nagyon szélsőséges volt ott fent. Volt, hogy száraz meleg volt, árnyékról-árnyékra jártunk, volt hogy erős szél volt, hogy kitépte a sátraink pöckeit, volt amikor végig esett az eső, hogy alig volt száraz holmink és minden csupa sár volt. Ennek ellenére szerettünk oda járni. Szabad időnkben Debrecenből, Nyíregyházáról, Záhonyból és Budáról jött, és itt megismert barátainkkal bandáztunk, akiktől a kézműveskedés sem állt távol. Egyik lánnyal még egy ideig leveleztem. Sajnos, néhány éve már csak egyszer-egyszer jutunk el egy napos lovasmajálisra a szervezésükben. Ott töltött napjainkra még ma is jó visszagondolni.

Szólj hozzá

kép kísérlet fa alkotás bárány tervezés faragás fafaragás