2019. jan 18.

A világjáró önarckép

írta: Sz. Barta Ágnes
A világjáró önarckép

Az önarcképemet még a Théba nevű érettségi utáni szakképzésemen csináltam. Szabadon járhattunk be nagyítani az iskolába. Egészen késő estig ott voltam, sokszor kora reggeltől. Nemsokára beszereztem én is otthonra egy nagyítót, amivel fotónegatívokat lehet fényérzékeny papírra nagyítani "előhívni". Így már otthon is tudtam filmet is, papírképet is készíteni azokról a témákról, amit előtte lencsevégre vettem, megkomponáltam, és gondos beállításokat téve a fényképezőgépemen végül lekattintottam. Azért még a suliban is sokat nagyítottam lyukas óráimban, mert még bőven volt mit tanulnom. Szerettem nagyon kísérletezgetni a barnítással is többek között. 

Egyszer csak (úgy 2006 vége 2007 eleje) a  Mai Manó házban hirdettek pályázatot kiállításra a Forte film- és fotópapírgyár megszűnésének alkalmából.

A Forte film- és fotópapírgyárról itt olvashatsz többet!

Én kapva-kaptam az alkalmon. Gondoltam, valami különlegeset kéne csinálni tisztelgésül, eme szomorú eset kapcsán, ami többünket megrendített, hogy a legjobb film- és fotópapírgyár, ami ráadásul még magyar is, megszűnik létezni. :(

A negatív már megvolt. A fotópapírra való hívási technikát variáltam úgy meg, a megvilágítással játszva, hogy ilyen módon többszörösíthetetlen kép született. 

Ez az alkotás ezután kikerült a Mai Manó ház könyvesboltjának falára. 

Mivel a japánok is nagy rajongói voltak a Forte filmnek, ezért ők is meghívták a kiállítást, és így a képem előbb jutott ki Japánba, mint én magam. :)

 További képeimért keresd fel honlapomat! a www.bartacreativestudio.com-ot!

Szólj hozzá

fotó kép kísérlet kiállítás alkotás fekete-fehér önarckép Forte film- és papírgyár