Kontent • 12 nap
Fülszöveg:
Tunuva Melim nővér a kolostorban. Ötven éven át tanulta, hogyan mészárolja le a férgeket, de a Névtelen felbukkanása óta egy se jött – ezért az ifjabb nemzedék kezdi megkérdőjelezni a kolostor létjogosultságát.
Északon, az Inysi Királynőség birodalmában Becsvágyó Sabran hozzáment Hróth királyához, és ezzel kevés híján, de sikerült elkerülnie mindkét birodalom pusztulását. Lányuk, Glorian, az árnyékukban időzik – ő pont ott érzi jól magát.
A Kelet sárkányai már évszázadok óta szunnyadnak. Dumai egy hegyi templomban élt Szeíkiben, próbálta felkelteni az isteneket hosszú álmukból. Most azonban felbukkan valaki az édesanyja múltjából, hogy mindent felforgasson.
Amikor a Rém-hegy kitör, a rettegés és az erőszak korszaka következik el, és ezeknek a nőknek minden erejüket össze kell szedniük, hogy megvédjék az emberiséget a rájuk leselkedő fenyegetéstől.
Szerintem:
Az előző történetek problémája, amit most tapasztaltam. A Narancsfa-kolostor nagyon tetszett és abban említik azokat a szereplőket, akik itt főszereplők lettek. Vagyis, hiába új a történet,
nem volt ez még elbeszélve, akkor sem voltak tudtak. Mivel a folytatást ismertem, tudtam, hogy a családok fennmaradnak és a nagy leszámolás majd később jön.
Pedig, Samantha Shannon most is nagyon igyekezett, hogy felépítse nekünk ezt a korábbi világot és benne a szereplőket. Elrejti benne a később történtek magvait, miközben saját jogon is él a sztori. Sajnálom is, hogy nem időrendben jelentek meg.
A lényeg azonban, hogy ezzel is lehetne kezdeni a sorozatot. Nagyon erős a világépítése: bemutat több birodalmat, az egymás közti kapcsolataikat és vannak utalások arra is, hogyan lettek és merre tartanak. Ez talán a másik történet ismeretében easter egg, de akkor is élvezetes, ha valakinek nem tud leesni, hogy ez mire utal később.
Még mindig elképesztő, mennyire más a világ és a gondolkodás, ha az egymás melletti birodalmakat nézem. Komoly szokásrendszereik vannak, mitológiájuk és az emberek is egy bizonyos formára nevelődnek. Itt még nincsenek olyan áthidalhatatlan távolságok köztük, de már látszik, hogy lehet majd eljutni oda, hogy olyan királynők leszármazottai, akik lélekkapoccsal voltak összekötve, szóba sem állnak és gyűlölik egymást.
Alapvetően minden birodalomban van egy nő, akinek most kell megvívnia élete harcát és azzal befolyásolja a világa történetét. Elsőre a két uralkodásra született hercegnő, Glorian és Dumai története tudott lekötni. Mindkettőben bőven van hatalmi játszma, helyezkedés és a küzdelem, hogy valahogy egyben tartsák a világot.
Tunuva és a kolostor akkor lett érdekesebb, amikor már átláttam, hogy milyen kapocs jön ebben a részben onnan – Tunuva kisfiát gyerekként elragadták és harcos nemesnek nevelték, nem tudva, ki ő. Wulf aztán komoly szereplő lesz Glorian udvarában és vele megvan a kapocs a birodalmak között.
Sajnos, pont a világmentés, amit tenniük kell a győzelemért, ami nem tudott lekötni. Amit már írtam: tudtam, hogy sikerül. Azt is, hogy a vérvonalak megmaradnak, így pl. nem kellett izgulnom azon, hogy amikor Glorian hadba vezeti megmaradt népét, a kislányukkal elmenekülő Wulf és a gyermek életben maradnak-e a kriptában. A vérvonal megmarad. Így is megvan az érdekessége, hova jutnak el és kinek milyen áldozatot kell meghozni, de az a plusz szikra, az nem volt meg.
A szereplők között könnyen meg lehet találni a kedvencet. Sokfélék és elég összetett motivációkkal rendelkeznek. Mivel több generáció felbukkan, családi történeteket is mesél, így megvannak nagyobb átívelések, ráébredések is. Pl. Glorian nagyon szenved attól, hogy az ő felelőssége, hogy a vérvonala fennmaradjon és gyermeket szüljön. Csak éppen ezzel azt érzi majd, hogy ő nem is számít, csak a méhe és a gyermeke, akivel fennmarad a vérvonal. Amikor megszületik Sabran, meg is állapítja, hogy róla lehullt a bilincs, végre a maga ura lehet, míg a lánya kerül rabságba, amíg ő is meg nem szüli a maga lányát. Az anyja már célzott rá korábban, milyennek kell lennie neki, mit kell tennie a lányával és tudja, hogy Glorian nem érti meg. Csak akkor, ha hasonló helyzetben lesz a saját gyermekével. Igaza lett – akkor érti majd ő is meg, milyen terhet jelent a vallásuk.
Viszont, a szereplők. Van egy része a kötetnek, amivel nem nagyon tudok mit kezdeni. A túlzásokkal mindig is bajom volt. Itt meg olyan mennyiségben LMBTQ szereplőket kapunk, hogy az több is, mint sima túlzás. Az összes női főszereplő más, nincs egy hagyományos heteroszexuális sem. Glorian a leírtak alapján frigid, csak azért megy majd bele egy viszonyba, mert kötelessége gyermeket szülni. Dumai egy másik hercegnővel házasodik és lesz belé szerelmes. Tunuva, bár volt férje és gyermeket is szült, utána egy másik harcos asszonnyal esik szerelembe, és élnek a maguk kis családjában.
Nem is annyira az ármányok és a gonosz sárkányférgek miatt döbbenetes, hogy fennmaradtak a vérvonalak, hanem mert a nők nagyon nagy többsége a-, bi- vagy homoszexuális. Egy-egy szereplő esetében elmenne, de itt nagyon fordultak az arányok.
A külcsín különben most is mutatós. Nagyon színes, nagyon élénk és az élfestés talán még szebb, mint a fő kép. Megadták ennek a kiadványnak a módját, de gondolom, az előző kötet után már muszáj volt. Menjenek egymás mellé a polcon.
