A lovas faragásaimról már írtam régebbi blogbejegyzésemben, de arról, hogy végül mire használtam őket még nem. Férjemmel akasztókat raktunk rájuk. Az egyik a fürdőben törölközőtartóként funkcionál azóta a másikra a konyharuhákat akasztjuk a konyhában.

Pomázon faragtam az alkotótáborban a két lovasfésűmet is, amiből az egyik a költözéseink során eltűnt, a másik viszont mind máig az egyik kedvenc alkotásom. A faragás hosszas, fáradtságos munka, de ha jó az ötlet, ügyes a kéz, és türelmes az alkotó akkor nagyon szép dolgok tudnak születni. Közben még a bicepszünk is fejlődik.

Karácsonyfa égősort is készítettünk a férjemmel évekkel ezelőtt Karácsonyra. Ledes égőket vettünk, mi vezettük a vezetékeket és forrasztottuk össze őket egy sorba. Mi készítettünk hozzá a fa csillagokat, rénszarvasokat és egyéb formákat az égőkhöz. Fúrtunk rájuk lyukakat a ledeknek. Amikor elkészültek a formák a vékony falemezekből, körömlakkal festettem be őket, hogy megvédje és díszítse a fát. Ráfűztük őket az égősorra és következhetett a forrasztás. A ledeket bedugdostuk a lyukakba, odaragasztottuk forróragasztóval és összeforrasztottuk a vezetékeket. Hosszas órákat töltöttünk vele éjszakákon át.

Ékszeres dobozt is alkottunk férjemmel a nővérének. Én terveztem meg és vágtam ki a fából a külső alakot. Ezután egy vékony darabot leszeltem róla, amiből később a hátlap lett. A belsejét is ki kellett vágni, hogy fiókot készítsünk belőle. A külső részt diófa páccal kezeltük, hogy kontrasztosabb legyen a végeredmény.

Készítettünk elegáns elefántos mécsestartót karateedzőnknek diófából. Ezt -keményfa lévén- nehezebb volt vágni, viszont szebb volt a vágási szél, pontosabban lehetett kialakítani a finom mintákat is. Szép volt a fa színe is.

Anyukámnak meg fúrtunk-faragtunk hintás madáretetőt. A hinta alján sűrű szövésű háló volt egy fakeretben, hogy ne essenek ki belőle a magok. Egy fa padra emlékeztető hátlapja volt a madáretetőnek és egy vékony kötéllel lehetett felakasztani. Ha a szél fújta, vagy madarak ültek, álltak rá akkor hintázott.

Madárházat is készítettünk neki, amihez a tetőt tobozok leveleivel díszítettünk. Leszedtük a tobozok leveleit, aztán a faragasztóval bekent tetőre, mint a cserepeket szépen egymás mellé felhelyeztük őket. Mesebeli kis házat kaptunk.

Papírnehezéket is készítettünk fából a kerti alkotásokhoz. Ezekhez innen-onnan megmaradt fadarabokat használtam fel. Kivágtam bepácoltam és mini drill-el belekarcoltam a szemét, a száját, és az uszonyát. Született kutya, cica és bálna is. Hamar kész lettek, kevés munkával sok sikerélményt okoztak nekem és sok örömöt annak a gyerkőcnek akinek készült. 

Kitűző táblát barkácsoltam férjemnek boros dugókból. A Karácsonyfaégős képen ez is látható. Az összes ismerősöm beszállt a dugó gyűjtésbe, így végül Karácsony előtt valamivel lett annyi, amennyi a táblához kellett. Egy bútorlapra tettem faragasztót és arra nyomogattam egyesével a dugókat figyelve a mintára, hogy lehetőleg ne kerüljön két egyforma egymás mellé. A különlegesebb dugókat rendeztem a tábla közepére. A szélén volt, hogy félbe kellett vágnom egy-két dugót, hogy szorosan befedjék az egész táblát. Órákig rendezgettem rakosgattam, amire kész lett. Az A3 méretű tábla sok dugót "elnyelt", sokáig tartott a gyűjtögetés, de megérte. Nagy volt a sikere és máig használjuk.

Szelektív szeméttartót készítettünk férjemmel a konyhába. Bútorlapból készítettük a csípő magas tárolót, bele kereteket, amire rá lehetett húzni a szemeteszsákokat. A tetejük a lenti képeken látható. Költözésünk után szegény szekrényt nyugdíjaztuk, a műhelybe tároltuk ezért tetejük kissé bekoszolódott. Régi fénye viszont még így is látszik rajta. Jó szolgálatot tett nekünk, megkönnyítette a szelektálást és megtanította a gyerekeket a helyes szemetes használatra. Az almacsutkával díszített tető alatt a kommunális szemétnek volt a helye, a könyvvel, dobozzal díszített alatt a papírhulladéknak és a flakonnal díszített alatt meg a műanyag szemétnek. Egy szép lila sodrott selyemkötéllel lehetett a fedőt felemelni.