A nemezelés nagyon tiszta munka, mivel a gyapjút vízzel és szappannal kell dörzsölgetni, hogy a gyapjú nemezelődjön. Hihetetlenül finom lanolin illata van a gyapjúnak, és ha illatos szappant használunk még annak is. A legegyszerűbb baba, vagy mosószappan is megfelel hozzá. Írásaimban már sokat emlegetett alkotótáborban készítettem először nemezholmit. Egyszerű pöttyös labdával kezdtem nemezholmi készítő karrierem. Már itt kiderült számomra, hogy ezt a tudást sem adják ingyen. Hosszasan kell dörzsölgetni a vizes anyagot szappannal, először finoman, majd egyre erősebben. Ügyesen kell csinálni, hogy a kis szálak, a víz, a szappan és a dörzsölés hatására összegöndörödjenek és összeakadjanak. Ezeket később már csak ollóval lehet szétválasztani. A labdát egyre erősebben gurigázzuk a kezünkben, hogy a jól átáztatott anyagból a szappanos víz szépen lassan kinyomódjon, a labda minél tömörebb legyen. Ha összeállt, akkor az utolsó vízcseppet is kipréselhetjük belőle. Én fekete alapon piros pöttyös labdát készítettem.

Ez után kipróbáltam azt is, hogy kell teljesen az alapoktól -a szó szoros értelmében- kezdeni a nemezelést. Egy élő báránykáról levágtunk valamennyi szőrt. A levágott szőrt kifésültük, azaz kártolunk, aztán átmostuk vízzel és befestettük növényi festékkel egy részét zöldre. A többi nyers színű maradt. Én egy táskát szerettem volna nemezelni. Mivel nem gépileg, hanem csak kézileg kártolunk, ezért a szálak sokkal kuszábbak voltak, így nehezebb volt vele a munka. Egy vászon darabra szürke, gépileg kártolt gyapjúlapot tettem. Ezt követte a zöld gyapjú. A zöld gyapjúba még egy fehér, gyapjúból formált tulipánt is belevittem. Ezeket kezdtem szappanos vízzel, óvatos, körkörös mozdulatokkal masszírozni. Az órák hosszat tartó masszírozás eredményeként elkezdett szépen összeállni az anyag. Amikor jól összedolgozódott, betekertem a vászonba, és még úgy is gyúrogattam. A végén kicsavartam belőle a vizet, és kitettem a napra száradni. Száradás közben még egy kicsit összébb ment. Amikor megszáradt a biztonság kedvéért még körbehímeztem a tulipánt hímzőfonallal, nehogy leessen a táskáról. Az így elkészült táskát már nem kellett varrni, mert egy anyagból csináltam. Amíg nemezeltem egy kartonnal tartottam el a táska két oldalát egymástól, hogy nehogy összenemezelődjenek. A fogójához egy gyönyörű sötétzöld bőrdarabot választottam ki. Ebből férjem font nekem fogót. Amikor ez is elkészült rávarrtam a táskára és már viselhettem is.

Selyemnemezeléssel készült takaró a wacom táblámra, amit a mai napig használok. Gyönyörű dolgokat lehet ezzel a módszerrel létrehozni. Egy inspiráló alkotókörben készítettem először ilyet. Leginkább csak abban tér el a sima nemezeléstől, hogy itt selymet is használunk. A selyem természetes szála a gyapjú szálaival szívesen összegabalyodik, ezért tudjuk őket összedolgozni. A selyem önmagával nem tud összeállni, a nemezbe viszont rakhatunk még külön selyemszálakat is. Én egy tulipános képet alakítottam ki a szálakból, és egyéb virágokat ábrázoló selyem anyaggal bonyolítottam még a kompozíciót, ami pasztell lilás, sárgás, rózsaszínes színekben tündököl.

Selyemnemezeléssel készítettem sálat is. Gyönyörű rózsaszínes, lilás, kékes, feketés mintás selyem anyagot vásároltam. Letakartam viaszkos vászonnal az egész étkezőasztalunkat és arra pakoltam fel azt, amire szükségem volt a munkához. Raktam hozzá kék, rózsaszín, lila és fekete gyapjút a sálat keretezve. Hosszas munka következett, de az eredmény magáért beszél.

Azóta készítettem nemezelt könyvjelzőt, karácsonyfadíszt és kalapot is. Jó szórakozás nyárra is, mert készítése közben sok vizet kell használni, de ha valaki lemaradt róla, még most sem késő alkotni egy kalapot, vagy sálat a hidegebb időkre.