Gyerek voltam még, úgy 10 éves forma, amikor először repültem.

Apu a MALÉV-nál dolgozott, és nekünk évente egyszer ingyen jegyünk volt valahová. Még sohasem jártunk a tengernél annak előtte, ezért esett a választásunk Ciprusra, ami egyben ország is, sziget is. Teljesen ki voltunk levelezve, hogy repülhetünk. Este ment a gépünk. Már alig tudtunk bármit is csinálni aznap. Csak arról beszéltünk, hogy utazni fogunk. Anyu mondta, hogy aludjunk egyet ebéd után, úgy hamarabb eltelik az idő, és amúgy is későn megy a gép. Az izgalomtól nem tudtunk aludni, csak beszélgetünk a nővéremmel.

A gépen az első osztályon volt csak hely nekünk. Választhattunk ennivalót, és kaptunk ajándékot is. Kólát ittunk. Ez nekünk nagy dolog volt, mert csak ritkán engedték anyuék. Aztán megérkeztünk. Taxival mentünk a szállóig, ami a tengerre nézett. Fantasztikus volt.

A napjaink vidáman teltek. Sok pancsolás. Szieszta. Séta a városban. Játék, amit egy gyerek csak elképzelhet. Az ebédünket anyu csinálta meg a szállásunkon. Instant leves stb. Ezután alvás. A városban nagy volt a nyüzsgés sok volt a turista.

Kaptunk egy kis zsebpénzt, ami égette a zsebünket, nézegettük mit tudunk belőle venni. Vettem egy Ciprusos legyezőt, mert nagyon odáig voltam a legyezőkért, Ciprus térképes radírt, képeslapokat és fényes külsejű ceruzákat. Anyu vett egy ikont és két görög vázát.

A fagyit egy ember, bicikliről kínálta. Hajszoltam, hogy mindenképpen vegyünk. A többszínű fagyit egy kanállal kenegette bele az árus a tölcsérbe. Nagyon furcsa volt. Szerettem volna görögdinnyét enni, ha már mediterrán honban vagyunk. Napokig kerestük a piacot. Megtaláltuk, de akkor érkezett a szállítmány. Várni kellett. Apu viszont ajánlkozott, hogy segít, hogy gyorsabban kipakoljanak. Szalagon rakosgatták ki a gyümölcsöket. Végül busásan megjutalmaztak minket érte. Kaptunk egy görögdinnyét, vagy hét sárgát, kopasz barackot, őszit, almát, körtét, szőlőt legalább egy-egy kilót. Ezek után egy szavam sem lehetett. Különös volt, hogy szieszta időben minden bezárt, ezzel szemben minden későig nyitva volt szieszta idő után. Mi is kitikkadtunk mindig délkörül. Rengeteget sétáltunk a parkokba, és a sikátorok között. Sokat lubickoltunk a hullámokon a tengerben. Egyszer kifogtunk egy tengeri csillagot is. Felvittük egy befőttes üvegben tengervízben, de sajnos meghalt másnapra. Kiszárítottuk a napon. Minden nap más izgalom várt ránk. Nővérem naplót írt róla, én verset.

Az erkélyről sokat bámultuk a tengert és a pálmafákat. Nem győztünk betelni velük. A hátunk térképszerűen hámlott rólunk, úgyhogy a végén már pólóban fürödtünk. Szombaton esküvő menet volt, vagy nyolc esküvői karavánt láttunk, dudáltak az autók. A görögökkel úgy megértettük egymást, mintha csak magyarul beszélgetnénk.Találkoztunk magyarokkal is, a szállodánkban laktak, velük is eltöltöttünk némi időt. Haza kellett mennünk. Vissza is Mercédesz taxival mentünk, ami akkor a kedvenc autómárkánk volt. Ez egy egy oldalon három ajtós példány volt. Teljes volt a boldogság. Sajnos a gépről lemaradtunk aznap és a következő nap is, mert nem volt rajta hely. A taxizásra elment az összes pénzünk. Egyszer a szálloda lépcsőházában, egyszer a tengerparton töltöttük az éjszakát. Így utólag nagyon jó beszélni róla, enélkül nem lett volna olyan jó sztori, de akkor sokat sírtunk. Anyu ezután nem nagyon mert külföldre utazni. Persze semmilyen nyelven nem beszéltünk a magyaron kívül. Ezzel a hosszabbítással 10 napot sikerült eltöltenünk Cipruson, ami örökre feledhetetlen marad a számunkra. Hoztunk haza egy rózsaszín hibiszkuszt, ami őrzi az út emlékét.

A verset és a többi képet a honlapomon olvashatod a www.bartacreativestudio.com-on!