2019. már 29.

Alkotni együtt a legjobb

írta: Sz. Barta Ágnes
Alkotni együtt a legjobb

szilviajandeka.JPG

https://www.munkaim.bartacreativestudio.com/t-rgy-alkot-s

Férjemmel együtt nagyon sok mindent tudok készíteni. Legjobban azt szeretem, amikor együtt alkotunk a műhelyben. Építettünk már kis házat a gyereknek, gyártottunk libikókát és magaslest is. De tervezünk és hegesztünk fémből lómászókát hintával. Ő alkalmazott fizikus végzettségű. A munkahelyén kutatás-fejlesztéssel, programozással foglalkozik. Hobbija a barkácsolás. Jól tud asztaloskodni, fa-esztergálni, hegeszteni, elektronikákat tervezni és kivitelezni is többek között. Mindig szeretem vele kitalálni, hogy mire van szükségünk és létrehozni azt. 
Csináltunk a gyerekeknek Nagyanyó kertjébe madáretetőt, lómászókát, anyukámnak ruhaszárítót és számos bútort az otthonunkba, ajándékokat a szeretteinknek. 
Ő egy számítógépes programmal megtervezi, hogyan fog kinézni élőben az ominózus dolog szerkezete, amit éppen kitaláltunk. Amint minden részlet klappol, elkészítjük azt. Időnként az így elkészült bútordarab -mintegy "vászonként" használva azt- egyedi festést kap. Lépcsős zoknitartónkra, ami az emeletes ágy felső szintjére visz fel, állatokat festettem, belső oldalára sötétben világítóakat, denevért, baglyot, szentjánosbogarat... Pelenkázónkat családfásnak agyalta ki, azaz anyukáink és a mi esküvői képeink díszítik az elejét és a három gyerekünk csecsemőkori képe került rá szép sorban. Én pluszban festettem rá még állatokat ide-oda. Fogkefetartót készítettünk az én terveim alapján. Egy kis farönkdarabba öt lyukat fúrtunk felülről vastagabbat, de nem végig, mert a másik oldalról csak egy egészen szűk lyukrés került. Azért, mert felülről oda kell beleállítani a fogkefét, alul pedig ki tud folyni a felesleges víz. Kreált Dávid készségfejlesztő eszközt is ledekkel, gombokkal. Ő programozta az elektronikáját. A játékokat családilag találtuk ki hozzá. Én vettem fel a gyerekek hangjait a játékhoz. Amikor valaki nyer, vagy veszít a játékban megszólalnak a hangok, hogy: jaj, juj, azta, nahát meg ilyenek. 
Persze megesett, hogy baleset ér minket a műhelyben. Egy egy horzsolás, vágás, szúrás gyakran előfordul. A leghajmeresztőbb viszont az volt amikor egészen közel toltam a marógép késéhezhez az ujjam és az ügyeleten kötöttem ki Dáviddal. Elég durva dolgokat láttunk itt. Egymás után jöttek a  rendőrök által kísért és mentők hozta sebesültek, a szintén (hétvége lévén) barkács-balesetet szenvedőkkel többek között. A vizsgáló ugyanúgy nézett ki mint a váró, jó ha egy függönnyel el voltunk választva a mellettünk szintén vizsgált betegektől két oldalról. Többszörös ki-be járkálás után én is kaptam egy fura kötést, mint többen, egy-egy újukat elválasztva a többitől, vicces látványt okozva ezzel. Szerencsére megmaradt az összes ujjpercem végül, de elég nagy volt az ijedtség. Nem fájt a baleset után, de amikor megláttam a vért az kiverte a biztosítékot.
Az egyik legnagyobb közös munkánk anyósom konyhabútora lett. Égerből készült, magunk széleztük és táblásítottuk az anyagot hozzá. Külön nehezítés volt, hogy nem kaptunk éger deszkát csak pallót, így azt még hosszirányban félbe kellet vágni, hogy megfelelő vastagságú legyen. (Deszkának a maximum 40mm vastag, a vastagságánál szélesebb fűrészárut hívják, míg a palló ugyanez csak 40mm-nél vastagabb. A mienk 52mm-es volt, míg a szekrényhez 18-21mm vastag lapokat szerettünk volna használni.) Vagy fél évbe telt míg elkészült, de fantasztikusan sikerült. 
Szeretek csiszolni, festeni, Dávid keze alá dolgozni a műhelyben. Saját készítésű ajándékokkal megörvendeztetni másokat és hasznos időt tölteni vele együtt.
Szólj hozzá

alkotás élmény tervezés fafaragás