Agyag, nem földhözragadttan
Az agyag csodás, sokszínű anyag. Van belőle vörös, fekete, sárga, fehér rózsaszín. Használják a keramikusok, fazekasok, az építőipar, a növénytermesztők is golyó formában és még ezer területen.
Az agyag elterjedt üledék, finomszemcsés összetevőkből áll. Jó tulajdonságai miatt használják; ilyen például, hogy a meghatározó finom szemcsék tömege molekulárisan képes megkötni a vizet, és azt nehezen adja le. Ennek köszönhetően kiváló vízzáró réteget alkot. Termőföldként kötött talajként viselkedik. Térfogat változtató anyag a víztartalom függvényében, ami az építésföldtani tervezésnél bír nagy jelentőséggel. Vízben nem ázik szét, mint a szemcseméretben hozzá közel álló iszapok. Vízzáró képességéből adódóan áteresztő képessége rendkívül alacsony. Vízzel összegyúrva jól alakítható, de alaktartó. Ha érdekelnek további tulajdonságai, bővebben itt olvashatsz róla.
A Sziget fesztiválon, vagy Pomázon a Magyar Vár táborban -már nem tudom biztosan- készítettem életem első agyagedényét, úgy 2005-2006 tájékán. Annyi viszont biztos, hogy nagyon élveztem. A korongozás nehéz dolog, de érdemes megtanulni, ha teljesen szimmetrikusat szeretnél alkotni. Én nem voltam elég óvatos, így megnyomódott az edényem. Ennek ellenére nem bántam, hogy ilyen lett, mert én különösen szeretem az egyedi tárgyakat. Így nem mondhatni az edényemre, hogy unalmas, hétköznapi kerámia. :) Az alap elkészülte után lehetett festeni rá és bevonni mázzal.
Pomázon a kézművesekkel égető kemencét is készítettünk helyben, amiben aztán a holmijainkat kiégethettünk. Jól is működött a közös erővel megalkotott kemence. Egy baj volt csak. A Majdán-fennsíkon, a tábor hetében általában tomboló forró nyári idő van folyamatosan fújó meleg széllel. Abban az évben viszont nagy eső kerekedett pont akkor, amikor használni szerettük volna a kemencét. Ettől beomlott a kemencénk és néhány edény össze is tört. Amit tudtunk kimentettünk. A nehézségek ellenére azonban bevált a kemence. Izgalmas volt a kezdetektől, nomád módon készíteni az agyagedényeinket.
Lentebb látható szobromnál egy barackmag adta az inspirációt. Jól megfigyeltem a begyűjtött magomat minden oldalról. Hosszasan gyúrogattam az agyagot vizes kézzel. Az agyagnak vizesnek kell lennie, hogy megpuhuljon, de nem túl vizesnek, hogy ne kenődjön. A száraz agyaggal már nem lehet dolgozni, úgyhogy ha sokáig alakítod folyamatosan vizezni kell. Nem ez a legtisztább munka, ami létezik, mert ugye minimálisan a tenyered tiszta agyagos lesz, de ennek is van élvezeti értéke. Az üreges szobroknál -amit én is készítettem- arra kell figyelni, hogy tegyünk rá néhány lyukat, hogy ne robbanjon szét a kemencében. Szerencsére nem is robbant fel még munkám. Ha felrobban valami az azért is rossz, mert a többi munkában is kárt tehet.
Alábbi munkámat is a barackmagossal együtt készítettem. Koncepcióm az volt, hogy egy kockát készítek golyókból és körlapokból.
Ennél a munkámnál egy mesei "kacsalábon forgó palotát" szerettem volna létrehozni. Viszont nem kacsa lábakon állót készítettem, hanem patákon állót, mivel a ló a kedvenc állatom az én álom kastélyom a lópatákon álló palota.
Ha megtetszett az agyagtárgy készítés, jó szívvel tudom ajánlani, mert igazán nem lehet elrontani. Ha leesik egy része, esetleg elnyomódik, csak újra bevizezed és kezdheted elölről.
Ha tetszett a bejegyzés like-old, oszd meg, kommentáld! Ha kérdésed van írj és én megpróbálok válaszolni. Jövőhéten várlak újra olvasóim közé! :)
