2019. nov 22.

Kötés, barátságot kötöttem vele

írta: Sz. Barta Ágnes

Anyukám mester volt a hímzés, kötés, horgolás művészetében. Lány korában eladásra is alkotott gyönyörű hímzéseket. Rengeteg pulcsit készített a családnak. Tinédzser koromban sajnos már nem tudtam úgy értékelni, mert nem szerettem volna kilógni a sorból, ezért anyu egy időre leállt a kötéssel sajnos. Szerencsére, amikor gyerekem született, visszatért a kötéshez és a horgoláshoz.

Én már gyerekkoromban is kísérleteztem a kötés megtanulásával, de a legegyszerűbb sima és fordított kötés is nehezemre esett, mert nehezen tudtam koncentrálni, így anyukám állandóan javítgathatta, amit mellé kötöttem.

Felnőtt koromban újra elkezdett érdekelni a kötés. Megtanultam a teljes folyamatot elejétől a végéig. Így már el is tudtam kezdeni, be is tudtam fejezni a munkáimat. Ez nevezhető igazi tudásnak, mert így már egyedül is tudtam dolgozni. Türelmem viszont még ekkor sem volt, hogy időigényesebb darabokat kössek. Így maradtam az egyszerűbb kötött holmiknál. Készítettem ajándékba -egy általam kifejlesztett szabás minta szerint- sálat.

A következő munkámat akkor csináltam, amikor a fiamat vártam, és már a születése előtt négy nappal kórházba kellett feküdnöm. Lassan telt az idő bent a pocaklakó kibújására várva, a sok újszülött babás között. A kötés kicsit megkönnyítette a várakozást. Kötöttem kék bebújós sálat férjemnek a szülés előtti napokban. Ezt hozta neki a baba szülési ajándéknak egy babanaplóval együtt, amit én írtam a várandósságom alatt a piciről. A férjem nagyon megszerette ezt a sálját, és még mostanában is hordja télen.

Vettem magamnak egy kis szövőalkalmatosságot, zöld és nyers színű fonalakat. Ezeket a fonalakat kombináltam össze különböző mintákban. Nagyon tetszett a szövés. Jól haladtam vele. A kész szőttest kis mobiltartóvá varrtam össze. Pár öltéssel bőrszíjat erősítettem rá, hogy a nyakamba, vállamra tudjam venni. Azóta is büszkén használom.

Egy barátnőmnek nászajándékba kötöttem babacipőt. Nem tudtuk még, hogy milyen nemű lesz a kisbaba, ezért egy lányos és egy fiús szalagot is tettem bele. A rosszat ki lehetett húzni, amikor kiderült a nem. A fiús szalag azért lett kaki zöld, mert az apuka katona és így személyesebb lett az ajándék. :)

Egy régebbi bejegyzésemben már írtam az alkotótérről, ahová jártam nyaranta. Ott készítettem többek között csomózásos technikákkal különböző színű és mintájú köteleket hímzőcérnából. Lehet, hogy egyszer majd szükségem lesz rá egy egzotikus helyen, hogy tudjak kötelet fonni. :) Mindenesetre nagyon szépek, használhatók csomagoláshoz, övnek és még rengeteg mindenre, én ezért kötöttem ki mellettük.