Nagyon izgatott az a gondolat, hogy gyurmaanimációt készítsek. Ekkor már volt gyerekem és így a téma is foglalkoztatott; ha valaki jó anya, attól még lehet, jó barát, jó feleség is. Ezért jutottam arra, hogy ezt bemutatom egy gyurmaanimációban, milyen nehéz, de nemes feladat egy nőnek ennyi színtéren jelen lenni és helyt állni. Nem beszélve arról, hogy ha esetleg még a munkáját, hivatását sem akarja feladni, vagy elhanyagolni. Én is sokat küzdöttem azzal, hogy mindenre legyen elég időm, amit szeretnék és ne legyen lelkiismeret furdalásom, ha valamivel nem tudok annyit foglalkozni, amennyit érzésem szerint kéne. Hogy osszam be és mire fordítsam az energiámat. Persze lehet olyan, hogy nem tudunk mindent tökéletesen csinálni, kézben tartani a dolgainkat. Jó, ha van egy társunk, akire számíthatunk. így született meg a "Barát, feleség, anya" című filmem gondolata a fejemben. Azt találtam ki a fekete-fehér film és a régi technikák nagy rajongójaként, hogy fekete-fehér némafilmes stílusban kreálom meg az "új" animációmat. Kialakítottam a karaktereimet, meg a hátteret, belsőteret, miután elkészítettem a szinapszist, story-board-ot, animatikot. Megformáltam a karaktereket gyurmából. A főszereplő a Willendorfi vénusz szobrának alakjára hajaz egy kicsit. Nagy csípővel és nagy mellekkel van ellátva, tehát az abszolút nőies idomokat hangsúlyoztam ki rajta. A többi szereplő alakjától nagyban eltér. Itt nem játszhattam a színekkel, a formának kellett hangsúlyt adnom. A gyurma nagyon kezes eszköz az animáció kialakításához. 

Ezután következhetett a felvétel. Nagyon élvezetes volt a felvételek készítése, a szereplők meganimálása. Természetesen itt is nagyon kellett vigyázni a kész gyurmaalakokra, hogy vissza tudjanak állni eredeti formájukba a mozgatás után, hogy az animáció utolsó jeleneteiben ne legyen teljesen más szereplője a filmnek. 

Filmtörténet órán ismerkedtem meg igazán a némafilmekkel és gondoltam, hogy ez a filmstílus különleges világot kölcsönözne az alap történetemnek. A film összerakásakor, a vágáskor alakítottam fekete-fehérré, raktam rá régi filmes effekteket és a jelenetek közé némafilmes szövegeket. A hangulata így még drámaibbá válhatott.

Gyerekként nem szerettem a gyurmaanimációt, mert valahogy groteszknek tartottam. Ez most már részben megváltozott, mert rájöttem, hogy nem mindre igaz feltétlenül. Ezt a filmemet  két társával együtt különdíjjal jutalmazták a 40. Budapesti Független Filmszemlén.