2019. aug 09.

Cianotípia, még a fű is kéklik

írta: Sz. Barta Ágnes

Cianotípia: fényképek előállítására és rajzok másolására alkalmazott eljárás, amelynek keresztülviteléhez a vörös vérlúgsót és egy vasoxidsó oldatát használják. Ez oldatoktól itatott és aztán megszárított papiroson a fény a vaskloridot vasklorürré változtatja, amelynek vörös vérlúgsóval való vegyülete berlini kéket ad. Ezt az eljárást Herschel 1840-ben találta fel, azóta akkép egyszerűsítették, hogy a papirost vörös vérlúgsóval és citromsavas vasoxid-ammóniákkal itatják. Így aztán közvetetlen úton kék képet nyernek, amelyet vízzel mosva állandósítanak. Forrás: http://mek.oszk.hu/09100/09152/09152.htm

A cianotípiával először a fotótáborban találkoztam, amit a fotóművész tanárnőm rendezett Dömösön. Gyönyörű volt a hely, fantasztikus a társaság, izgalmasak a bemutatott technikák. Kevertük a vegyszereket, így raktuk össze a fényérzékeny anyagot a papírok érzékenyítéséhez. Készítettünk a cianotípia mellett sópapírt is. Maga a cianotípia végeredménye egy gyönyörű, kék árnyalatos kép.

A cianotípiával lekent, érzékeny papírt száradás után lehet felhasználni. Addig is sötét helyen kell tartani. A munka kezdetekor kivesszük innen majd rátesszük a negatívot. Ez jó, ha nagyobb a kisfilmes gépénél, mert kontakt módban készül a kép. Vagyis a végeredmény pont akkora lesz mint a negatívon. (Nem úgy, mint nagyításkor, amikor a nagyítógépbe rakjuk a negatívot, és azzal kedvünkre változtathatjuk a kép nagyságát és a képkivágást a papíron.) Egy kemény kartonra helyezzük a papírt a negatívval. Az egészet egy üveglappal szorítjuk le és egy csipesszel rögzítjük, hogy ne csússzon el exponálás közben. Ezután addig tartjuk a napfényben, míg elő nem jön a kép. A megvilágítás ideje nagy mértékben változik a Nap intenzitásának függvényében. Óvatosan ellenőrizhetjük a folyamatot az üveg megemelésével. Hogyha a kép ezüstös árnyalatú, akkor elkészült. Kiszedjük a karton és az üveg közül, és bedobjuk egy vödör vízbe. Ezzel fixáljuk a képet azáltal, hogy kimossuk az elő nem hívódott fényérzékeny anyagot a papírból. Így ott már nem tud tovább sötétedni. A vödörben a papíron lévő ezüstös kép világoskékké alakul. Ha eleget (kb. 10 percet) volt a vízbe, ki kell rakni száradni.

A "Sziget fesztivál" fotós sátrában is készítettünk cianotípiákat az érdeklődőkkel. Ehhez otthon már előre fényérzékenyített papírokat használtunk. Erre rakhatták rá a sátorban megjelentek a negatívokat, leveleket stb. Többen is segítettünk a folyamat többi részében (üveg ráhelyezés, csíptetés, levilágítás) nekik. Együtt vártuk meg, míg előhívódik, és közösen szedtük ki és mostuk ki az elkészült képeket. Száradás után ezeket haza lehetett vinni. Nagyon jó móka volt. Nem beszélve arról, hogy mivel hetijegyet kaptunk, így a műszak lejártával koncertezni is lehetett.

Otthon saját alkotásokat is készítettem. Ezekhez nyomtatott vagy levilágított negatívot használtam. A negatívokhoz Írországban készült képeimet használtam fel. Egy egész sorozat lett belőle. Egyik nagyon jó barátoméknak készítettem cianotípiát az esküvőjükön fotózott képekből. Szülészorvosomnak hálám jeléül ezzel a technikával készült képet adtam ajándékba a gyermekem 3D-s ultrahang-felvételéről. Amikor itthon cianóztunk a férjemmel UV lámpát használtunk, kivéve ezzel a napfény bizonytalanságait a folyamatból. Hordozónak papír helyett kipróbáltuk a textilt. Az eredmény izgalmas, már-már festményszerű lett.