A fém, mint anyag mindig tetszett nekem, mert erős és szép. Egy régebbi bejegyzésemben már említettem, hogy készítettünk együtt a férjemmel lómászókát fémből. Apukámnak rengeteg szögvasa, acélcsöve maradt ránk. Le kellett szedni a rozsdát rozsdamaróval, és le is kellett őket csiszolni. Miután így előkészítettük őket utána következhetett a vágás, hegesztés.

A lómászóka ötlete az én fejemben született meg, de még hiányosak voltak az ismereteim a fémmel való munkáról, ezért a tervezésben is sokat segített a férjem. A kiválasztott anyagot rakosgattuk, hogy mi hol legyen, hogy fog lóformát kiadni az összeillesztésük. A tervezés után sok szögvasat kellett elvágni. A levágott darabokat hosszasan hegesztettük, hogy szép legyen a varrat. Sokszor égettünk lyukat az anyagon. Amikor készen lett a nyers hegesztés, le kellett csiszolni az egészet. Ezután matt szürke, oldószeres festékkel kentem le a kész alakot. Az is sok időbe telt, hogy a körülbelül egy méter magas, ugyan ilyen hosszú, fele ilyen széles lovat kívülről, belülről, felülről, alulról megvédjem a rozsdától a festékkel. Alulról tartót hegesztettünk rá, amire babahintát fogattunk  -az akkor még kicsi- nagylányunknak. A hintát szintén mi csináltuk. Fém volt a váza, vastag szivacsot vágtunk bele formára és egy általam választott és vásárolt anyagból huzatot készített rá az anyósom. Egy egyszínű halvány rózsaszín, vastag, vászon anyagot, egy epres mintájú, vastag, vászon anyaggal kombináltam. Így vidám, friss hangulatú huzatot kaptunk. Ezt a hintát karabinerrel lehetett a ló hasára akasztani. Sokat játszottak rajta a gyerekeim hintázás közben. Amikor kinőtték a babahintát mászókává alakítottuk a lovacskát. Először egy polifoam nyerget kapott, majd később ezt felváltotta egy fanyereg, kötél kengyellel, hogy jól fellehessen mászni rá. A fejére zabla került szárral, hogy abban is meg tudjanak kapaszkodni, felszállás, játék közben.

 A régebben említett művészeti táborban készítettem rézdomborítással kutyát, hogy ha majd lesz kutyánk kirakhassuk a kapunkra. Ugyanitt készítettem a WC-re rakható, népi ruhás lányt és fiút, ami később fakeretet kapott és régi lakásunk illemhelyének ajtaját díszítette kívülről. Sokat kalapáltam ezeket a rézlapokat egy aranyműves mester útmutatását követve.

Itt készült a rézgyűrűm is, amiről szintén írtam már. Nagyon tetszett a rézdomborítás is, mert a rezet már a rézmetszet készítés alkalmaival megismertem és megszerettem. Szép színe van és rengeteg dologra használható, többek között tűzzománc készítéséhez is rézlemezt használtunk. Fa tárgyakra is készítettem vékony trombitalemezből díszt domborítással.

 Kupát is készítettünk a férjemmel: hokis kupát egy hokicsapat játékosának. Úgy terveztük, hogy legyen egy lába, egy közepe, egy teteje és egy hokiütőforma koronggal az egész tetején. Az alapját fényes szürke festékkel fújtam le és rákerült a csapat logója fekete fújós festékkel. Ehhez sablont kellett készíteni. Nagyon tetszetős lett a végeredmény.

 Tulipános polctartót is készítettünk megrendelésre. A levelei tartják a fa polcokat. Az egészet a végén feketére festettem. A tulipánfej végül nem került rá, de a levelek jó szolgálatot tesznek a polc és a DVD-k tartásában.

 Régóta szerettem volna sárlehúzót készíteni. Meg is terveztem, hogy leesett vasdarabokból, hogyan tudnám összerakni. Itt még nagyobb szerep jutott nekem a munkálatokban. Egyedül talán a vágásban nem vettem részt. A hegesztés nagyon izgalmas dolog. Odafigyelést igényel, mert elektromossággal dolgozunk és mert a látásunkat is elveszthetjük, ha nincs védőfelszerelésünk, vagy csúnya égési sérüléseket szerezhetünk. A hegesztésem egészen jól sikerült. Némi tisztogatás után (kalapáccsal leverjük a salakot) következhetett a csiszolás, festés. Charlotte (Sárlott) a sárlehúzókutya szürke színt kapott a "változatosság kedvéért". Szeretem ezt a színt, jól mutat minden környezetben és elegáns. Ezzel a darabbal végleg közel kerültem a fémmunkákhoz.