2022. aug 12.

Szakdolgozat: "A menyasszonyi ruha története" 2. rész

írta: Sz. Barta Ágnes

17-25. oldalig tartalma néhány képpel

A második részben a jegyűrű történetéről írok, a menyasszonyi ruha anyagairól, a ruha sziluettjéről és a kiegészítőkről, sok-sok képpel fűszerezve. Ha nem láttad az első részt azt is érdemes elolvasni.

A dolgozatom jól sikerült, olyannyira hogy a felkészítőtanárom azt mondta eladhatnám egy esküvői magazinnak. Nagyon szerettem anno a kutatást a témában, a képek gyűjtését, sőt még a tartalom összeállítását is. Több blogbejegyzésbe fog csak beleférni az egész. A képek közül, -ami a dolgozatban volt- nem mindet teszem majd be a blogba. A forrásokat minden alkalommal beteszem, de az nem csak erre a részre, hanem az egész műre van, és lehet, hogy valamelyik forrás honlapcíme azóta már megszűnt. Remélem ti is érdekesnek tartjátok majd! Jó olvasgatást!

A jegyűrű története

Az a szokás, hogy az eljegyzési ceremónia során az asszonyjelölt gyűrűt kapott a középkortól vált jellemzővé. Az ékszer mintegy az ígéret zálogaként szolgált, hogy a vőlegény nem fog elállni a szándékától. Eleinte csak a menyasszony viselt gyűrűt, csak miután a XIII. századtól belefoglalták az egyházi szertartás rituáléjába is, jelent meg mindkét fél kezén. A XIII. században III: Pápa elrendelte, hogy kötelező tartani várakozási időt az eljegyzés és az esküvő között, eddig csak egy gyűrű létezett, az esküvői. Ez a rendelet azonban tökéletes alkalom volt a zavarra, mely a hölgyeknek kedvezett, ugyanis innentől két gyűrűt viseltek: eljegyzésit, és esküvőit. Az eljegyzési gyűrű egy elhatározás emléke, vagyis tanújele, ha két ember tervezi a házasságot. Az esküvői pedig emléke magának a ceremóniának, tehát a pár ettől kezdve férj és feleség. Tévedünk, azonban ha azt hisszük, hogy eme ékszerek csak aranyból készülhettek. Még az ősi Egyiptomiak is csak kivételesen használtak aranyat. Ha mégis, akkor a menyasszony bal kezének középső ujjára helyezték azt. A vas és a bronz volt a legnépszerűbb a Rómaiaknál is. Választásuk, pedig azért esett rá, mert úgy gondolták, ezek fejezik ki legjobban a tartós hosszú életű házasságot. A középkorban azok, akik nem tudták megfizetni ezen ékszereket nem estek kétségbe. Eljegyzésüket különös módon pecsételték meg. Egyszerűen félbetörtek egy ezüst, vagy arany érmét, aminek felét párjuknak ajándékoztak. E hagyomány folytatódott egészen a 19. századig, amikor sok menyasszony volt látható nyakába kötött selyem szalaggal, melyen ott csillogott a fél érme.

Napjainkban a gyűrűt a bal kéz negyedik ujján hordjuk, akárcsak a az ősi román népek. Ők hittek ennek az ujjnak az erejében. Úgy vélték, itt húzódik az az ér, amely közvetlen összeköttetésben áll a szívvel. Mivel az emberek legtöbbje jobb kezes volt így a bal kéz, mint egy alsóbbrendű kézként volt nyilvántartva, vagyis a legjobb helye a feleségnek, aki amúgy is alsóbbrendű szerepet töltött be akkoriban. A vőlegények idézeteket is vésettethetnek a gyűrűbe. Az egyszerű karikagyűrűtől a gazdagon díszített műveken keresztül nagy a választék. Széles körben elterjedt, hogy a vőlegény titokban szerzi meg a gyűrűt, ami persze történhet vásárlással, de a családi ékszerek közül is előkerülhet a jegygyűrű. Manapság azonban hallani, az arák veszik meg a gyűrűt, mondván a vőlegény pedig állja az esküvő többi költségét. Ma is divatos a több részből álló, több színű jegygyűrű. Ez a fajta gyűrű általában az egymásba fonódás jelképe, de az egészség, szerelem és boldogság egymásba fonódását is jelképezte. Azonban praktikus célt is szolgált. Szétválasztva csak egyet kapott a menyasszony eljegyzéskor, a másikat pedig a vőlegény, amit az esküvő napján forrasztottak csak egybe. Ha kettőnél több részből állt, akkor pedig az eljegyzés tanúi is kaptak egyet-egyet és megtartották az esküvőig.

Miből is készül a menyasszonyi ruha?

/Anyagismeret A-tól Z-ig/

atlasz: A lánc vagy a vetülékfonal irányában fényes felületű, rendszerint selyemből szőtt kelme. Már a XV. században Itáliában ismerték a Távol-Keletről érkező nemes anyagot.

bársony: Selymesen sima felületű, puha tapintású finom bolyhos szövet. Már a XIV. században ismerték Itáliában és mindig a gazdagság és elegancia szimbóluma volt.

batik: Maláj eredetű szó. Speciális kelmefestő eljárás színes minták készítésére. Valószínűleg eredetileg Indiából származik ez a technológia, de később az indonéziai Jáva szigetének lett tipikus festési technikája. Lényege, hogy az anyagra a festés előtt viasz réteget tesznek, majd annak megkeményedése után azt megtörik és a repedéseken keresztül a festék beszivárog az anyagra. Ahol megmaradt a viaszréteg, ott természetesen az eredeti szín pompázik. Európában a folklór élesztette föl ezt az eljárást.

batiszt: Jean-Babtiste Chambrey, flamand szövőmester találmánya ez a finom, majdnem áttetsző anyag. Pamutból, lenből, gyapjúból vagy pamut/poliészterből készül. Általában gallérok készítésére használták, de női hálóingekhez is kiváló alapanyag.

brokát: Olasz eredetű szó. Többnyire arany- és ezüstszálakkal gazdagon átszőtt mintás selyemszövet. Nehéz, gazdag jacquard-mintázat jellemzi. Értékes alapanyagokból készült, ezért egyházi, nagyúri ruhák készítésére használták. Különleges bútorok kárpitozására is alkalmazzák.

buklé: Csomós felületű szövet, amely a hurkos fonalak révén jön létre. Általában ruha-, kosztüm- és kabátanyagnak.

csipke: Finom fonalból készített mintás, áttört és átlátszó szövedék. Többféle technikával állították elő, így különféle csipkéket különböztethetünk meg: horgolt, varrott, fonott, csomózott, stb. Híres csipkekészítő nemzetek az itáliai, a francia és a flandriai. Magyarországon a halasi csipke az ismert.

düssesz (düsessz hercegnő): Francia eredetű szó. Különleges, nagyon sűrű kötése miatt felülete csillogó. Korábban selyemből, ma már inkább viszkóz és pamut keveréke. Nemcsak alkalmi ruhákhoz, hanem béléshez is használják.

lamé: Francia eredetű szó (lame-bádog, pléh). Fémvetülékkel díszített atlaszkötésű szövet, mely ezáltal fényessé, csillogóvá válik. A lánc selyemből és pamutból áll. Alkalmi női ruhákhoz használják.

matlasszé: Francia eredetű szó (matelasser-párnáz). Olyan kettős szövet, melynek színoldala nagymintázatú, steppelt felületre emlékeztető. Női kabátok, alkalmi ruhák és dekorációs anyagok készítésére használják.

mikádó: Vastag, sávos szövésű anyag. Rendkívül jó tartása van, szövéséből adódóan csíkos hatást kelt. Eredetileg selyemből készült, ma leginkább poliészterből.

muszlin: Moszul városról nevezték el ezt a finom kelmét. Könnyű és puha, alkalmas fodrok készítésére. Gyapjúból vagy pamutból állítják elő vászonkötéssel.

organza: Vászonkötésű, áttetsző, merev szövet. Eredetileg selyemfonalból készült, ma már leginkább műszálból. Speciális adalékot kap. Ezáltal válik merevvé.

santung: A kínai Santung tartományról kapta az anyag az elnevezést. Egyenlőtlen, csomós selyemszálból készült szövet. Szintén hernyó gubójából készül, azonban ma már inkább pamut vagy műszál imitációk a jellemzőek.

selyem: Talán a legrégebbi anyagfajta. Köztudott, hogy Kínából ered, immár több ezer évről. Állati eredetű, a selyemhernyó váladékából készült, fényes, rugalmas, finom szál. Ebből szövik a gyönyörű, tompa fényű kelmét, mely igen értékes. A pompa és a gazdagság jelképévé is vált az idők során. Európában, Bizáncban, a VI. század közepén kezdték meg a selyemhernyó-tenyésztést, s lassan az egész világon elterjedt és igen népszerűvé vált.

Sz
szatén: Francia eredetű szó (satine: selymes, fényes). Egyik oldalán fényes felületű, könnyű pamut vagy selyemszövet. Igen széleskörű a felhasználása, hiszen az ágyneműtől kezdve, a béléseken át a blúzokig mindenre alkalmas.

T
taft: Perzsa szóból ered (tafteh). Keletről érkezett hozzánk, Európába. Vászonkötéssel készült merev selyemszövet. Kezdetben bélésanyagnak majd alkalmi ruhákhoz is használták. Esése és merevsége miatt különleges suhogása egyedülálló
tüll: Hálószerűen szőtt, vékony átlátszó pamut vagy selyem szövet. A kifejezés a francia Tulle város nevéből származik, ahol csipkeszalagokat készítettek. A balett szoknyák készülnek ebből a finom és mutatós anyagból.

Ü
üvegbatiszt: Finom, vászonkötésű pamutszövet, melyet a kikészítés során üvegszerűvé, áttetszővé, fényessé és merevvé változtatnak. Blúzokhoz, együttesekhez, alkalmi ruhákhoz használják

Zs
zsorzsett: Francia eredetű szó, állítólag egy Georgette nevű szabónő elképzelései alapján készült el ez a szövet. Kreppfonalból készült könnyű selyem vagy gyapjúszövet, szemcsés felülettel.

Esküvői ruhák szokatlan anyagokból:

A ruha sziluettje

Princessz szabás, hangsúly a dekoltázson. Örök divat a princessz szabás, azaz empire fazon. Az ilyen ruhák mell alatti szabásvonallal készülnek, fölül testhez állók, alul fokozatosan bővülnek. Ezáltal a keblekre terelik a figyelmet, és ügyesen leplezik a derék, a csípő, illetve az alsótest súlytöbbletét. Az empire ruhák mellrésze készülhet akár csipkéből vagy gyöngyökkel kivarrt anyagból is. A mellvarrás alatti rész olykor dupla rétegű, esetleg eltérő hosszúságú.
Testsúlytól függetlenül mindenkinek ajánlhatók, akinek melltől lefelé van takargatnivalója.
Alakot követő fazon és sellő sziluett.

Néhány éve egyre inkább hódítanak az egyszerű vonalú, alakra szabott esküvői ruhák. Egyaránt divat az erősen karcsúsított, egyenes szoknyarészű, az enyhén szűkített fazonú, lefelé kissé bővülő, valamint a hat vagy nyolc részből szabott modell. Ez utóbbi térdig lágyan követi az alakot, és onnan erősen bővül, így sellő sziluettet ad. Az ilyen ruhákban jól lehet táncolni.
Extravagáns változatok.

Aki esküvőjén is rendhagyó öltözékre vágyik, viselhet minit vagy nadrágos együttest. Különleges összhatást ad az elöl mini, hátul maxi hosszúságú esküvői ruha. A nadrág hívei bő szárú pantallóból és míderszerű felsőrészből álló modellt vagy karcsúsított szabású, lengő nadrágszárú overallt választhatnak.

A hófehér mellett divat a vajszín, a krémszín, az ekrü és a pezsgőszín, valamint számos pasztelltónus és élénk árnyalat.
Korábban főként azok a nők választottak színes ruhát, akik nem első ízben mondták ki a boldogító igent. Ma ez nemcsak rájuk jellemző, sokan első esküvőjükön viselnek színes ruhát.

A pasztellek közül ajánlott a vaníliaságra, a halványrózsaszín, a vízkék, a vízzöld, a világoslila, az élénk tónusokból a tűzpiros, a borvörös, a türkiz, a napsárga, illetve az aranybarna fehérrel vagy bézzsel kombinálva.
Idén gyakori, hogy egy szín rokon tónusai jelennek meg a ruhán, vagy azonos színű, többféle kelmét alkalmaznak a modellen.

Az esküvői ruha kiegészítői

Tiara

A menyasszony öltözékének egyik általános kelléke a pártára emlékeztető tiara. Ez a fejdísz főleg aranyból, vagy ezüstből készül és strasszok, gyöngyök, ékkövek díszítik.

Fátyol

Anyaga meghatározó, nagyon ritkán térnek el attól a készítők a tülltől. Divatjának voltak hullámvölgyei, de szerencsére hagyományát sem a módi, sem a korok nem tudták megváltoztatni. Hossza viselője méltóságát, társadalmi hovatartozását fejezte ki: minél hosszabb egy fátyol, annál megközelíthetetlenebb viselője. (Pl. egy öt méteres fátyol esetében a menyasszony mögött öt méteren belül senki sem tartózkodhat.)
Manapság egy fátyol hosszát már inkább a ruha fazonja, viselője ízlése, esetleg a ceremónia helyszíne határozza meg. Egyházi esküvőnél szinte nélkülözhetetlen. Régen nagy megtiszteltetés volt, ha egy menyasszony édesanyja, netán nagymamája fátylát tűzhette fel esküvője napján: családi ereklyeként örökítették tovább. A fátyol alapanyaga általában tüll. Névadója Tulle (ejtsd: tüll) egy dél-franciaországi kisváros. Maga a tüll szó is hálószerűen szőtt, átlátszó fátyolszövetet jelent, utalva legfőbb felhasználási területére.

Jegygyűrű

Kesztyű

A kéz védelmére szolgál. Már az egyiptomi piramisokból is előkerült. Első darabjaink zacskóra emlékeztetnek, ujjnyílások nélkül. Az egyujjas kesztyű a római nők kezét védte munka közben. A páncélkesztyű a katonák felszereléséhez tartozott. A gazdagok kesztyűit arany, ezüst, sőt drágakövek sokasága díszítette. Szimbolikus értelme is volt: az odavetett kesztyű kihívást jelentett. A nők a középkortól viseltek könyékig érő fehér vászonkesztyűt. Luxustárgy volt, kiváltságos rendek öltözködési kelléke. A parfümözött kesztyű sem volt ritka. A kötött harisnyával egy időben jelent meg a kötött kesztyű, de bőrből továbbra is elegánsabbnak számított. Amíg a kesztyű a férfiruházatból kezdett kiszorulni, addig a nőknél divatkellékké lépett elő. A félkesztyűk az ujjat szabadon hagyták. A XIX. századra a hangsúly nem a díszítésen volt, hanem a jó szabáson és az anyag minőségén. A századfordulón a cérnakesztyű az áttört harisnya kiegészítője. Nappalra rövid, estére könyékig érő csipkekesztyűt viseltek. Manapság mindenféle anyagból készül eltérő színben és méretben, sokszor harmonizál a táska, vagy cipő színével.

Az esküvői öltözetben is gyakori a kesztyű használata. Van csuklóig érő, csukló és könyék között érő, könyékig érő és könyék fölött érő változat is. Anyaga általában csipke, szatén vagy lurex anyag.

Egyéb Kiegészítők

(napernyő, legyező, boleró, harisnyakötő)

Az esküvői csokor

Virágos tanácsok Fekete Gáborné Erika virágkötőtől, a győri Margaréta Virágüzlet tulajdonosától.

A csokor személyes és mintegy kiegészítője legyen a menyasszonynak. A csokor nagyságának, fazonjának kiválasztásánál fontos szempont a menyasszony termete, kora, egyénisége, ruhájának színe, stílusa.

A virágok lehetnek azonos vagy eltérő fajtájúak és színűek, páros vagy páratlan szálúak, lényeg, hogy harmonizáljanak. Sokan a menyasszony éveinek számával azonos számú virágból kérik a menyasszonyi csokrot.

A vőlegény kitűzője a menyasszonyi csokorral azonos virágból készül. A koszorúslányok csokrai kisebbek, szolidabbak, harmonizálóak a menyasszony csokrával. Kerülhet élő virágdísz a menyasszony fejére, csuklójára, cipőjére.

Esküvői cipő

Az empire hölgyek szalagokkal kötözték fel klasszicista hangulatú saruikat. Az empire-be ezzel visszatért a kislányosabb női divat: pantonettszerű lapos selyemcipők. Ma ez újra divatba jött a hétköznapi női viseletben.

Etikett szempontjából; az elől zárt, hátul nyitott vagy hátul is zárt cipők a megfelelőek, a harisnya előírás. A sarok legyen viszonylag kecses, a telitalp kizárt.

A cipő szebb, ha sötétebb legalább egy árnyalattal a ruhaszegélynél, általában a vakító fehér csak a fehér ruhához csinos. Az enyhén opálos fényű általában szebben mutat. A tört színek, akár a drapp, mézes színű vagy aranycipők jól mennek a sötétebb, kevertebb ruhaszínekhez.

Díszített ruhához „mimikris”, azaz nem kirívó cipő illik, míg az egyszerű ruhához lehet díszesebb.

Szabadtéri helyszínen a ruha is lehet vagányabb, pl. nimfa stílusú nadrágos komplé vagy pásztorlányka stílus, ezekhez passzol a luxus-sarut is.

A ruhán található díszek leképezése a cipőn rendkívül elegáns hatást kelt: csipke, gyöngy a lábfejen, szalagos bokakötő…A hímzett, barokkos ruhákhoz hasonló cipőstílus való, a klasszikus csipkéhez hasonló hatású topánka. Általában a hosszú ruhához nem szép a bokapántos vagy keresztpántos cipő sem, ezek inkább szobakosztümhöz csinosak, vékony bokán. Előfordul mostanában csipkecsizma, retró hangulatú bőr bokacipő, ekrü farmerpapucs viselete is. Ezekhez extrém ruhák illenek.

A törtebb színeken belül is van sokféle szín: kőfehér, törtfehér, púder, vanília, kőszürke stb., kissé sötétebb ruhához: pl. mézes, lazacos, vagy aranycipő is jól mutat.

A legtöbb manapság hosszú csúcsban végződő orrú, de készülnek cipők szögletes kerek, hosszú orrú kerek stb. kivitelben is.

Piros és bordó színben vannak menyecske cipők is. Ezekre is jellemzőek a fent említettek, csak kevésbé díszes változatban. Az árak, ha esküvői cipőről van szó jóval borsosabbak.