https://missxy.blog.hu/2019/03/15/ugeto_nem_kutyafuttaban_513

Most a filmemnek a vágása kerül terítékre.

Ott tartottunk, hogy meglett a vágóanyag. A nagy Panasonic kamera analóg módon rögzítette a felvételeket, ezért azt be kellett digitalizálnom. Mivel nem rendelkeztem még megfelelő eszközzel ehhez, ezért a vágótanárom segítségét kértem, aki készségesen meg is tette azt nekem. A vágást is a szakképzés vágótermében végeztem, mert ekkor még számítógépes programokban sem voltam eleresztve. Ehhez Adobe Premiere programot használtam. Ugyan riportot, színházi közvetítést (két kamerával felvéve) és rövidfilmet már készítettem azelőtt, de dokumentumfilmet eleddig még nem.

Volt bőven vágóképem, mert tudtam, hogy azoknak a felvételével nem szabad spórolni. Mindig jobb több, mint kevesebb, hogy lehessen válogatni. Annyira rajongója vagyok a témának, hogy nem esett nehezemre észrevenni a szépet, és abból képeket komponálni, az adott helyszínen, helyszíneken. Végül az anyagaim két, hét perc körüli filmre is elegendőek voltak. Egyet az Ügetőről egyet a ma Kincsem Parknak nevezett lóverseny pályáról https://kincsempark.hu/ készítettem. (Ez utóbbiról is olvashattok majd a közeljövőben.) Neki álltam a felvételek megnézésének, válogatásának. A használható részek időkódját (az időkód jelzi, hogy mettől meddig tart egy snitt a videóban) felírogattam, hogy később tudjak vele dolgozni. A nem kellő részeket kivágtam, így a timeline-on egyre kevesebb felvétel maradt a finomítgatások után. (A timeline az időegyenese a filmnek.) Beírtam a szövegeket, elrendeztem őket és kezdetem sorrendbe rakni a snitteket. A snitt egy nézőpontból, egy képkivágással megkomponált jelenet rész, ami a kamerafelvétel egy bekapcsolásától a következő kikapcsolásáig tart, több ilyenből tevődik össze általában a jelenet. A filmtörténet/néprajztanárom -aki néprajzi filmeket rendezett és generációk óta filmesek az ősei- segített nekem a vágás közben. Bejött hozzám, amikor észrevette, hogy vágok, és én megmutattam neki hogy állok. Már kiválasztottam a zenéket is, amiket a képek alá szántam. Tőle tudtam meg, hogy milyen jó dolog hangra vágni. Ahogy így folytattam a munkát sokkal kifejezőbb lett a mondanivalóm. A végeredménnyel különösen elégedett voltam, amikor megmutattam a filmem egy általam nagyra becsült grafikus csoporttársamnak, és az arcán láttam a katarzis érzést, amit a filmem váltott ki belőle. A filmem leadása mellett még vizsgáznom kellett művészettörténetből és filmtörténetből is. A szakon tanultam ezek mellett még vágást, etikát, jogi ismereteket (ami főleg a szerzői jogokra volt kihegyezve), hangtechnikát, videotechnikát (remélem nem hagytam ki semmit). A kedvenc órám az operatőri gyakorlat volt, külön köszönet érte Vékás Péternek, akinek az útmutatásával beléphettem ebbe a csodás világba.