Egy időben szerettem pályázatokon indulni. Adtam be művemet az Arc-ra, indultam fotós, filmes pályázatokon.

Észrevettem a pályázati kiírást fényfestésre. Még sohasem csináltam ilyet, de mivel videó készítésben már volt gyakorlatom, gondoltam kipróbálom magam. A Nemzeti Galéria Dunával háttal fekvő oldalára esett a pályázatkiíróknak a választása. Arra az oldalra kellett a filmeket elkészíteni, ezzel megvilágítva az épület idomait. Én elég keveset tudtam a fényfestésről, mégis elég jót sikerült alkotnom ahhoz, hogy beválogassák a munkámat. Az egyik nyári estén levetítették a filmem -több más filmmel együtt- az épület belső oldalára. Nagyszerű érzés volt látni a művem egy ilyen gyönyörű épületen, ennyire hatalmasban.

Utána lévő évben is pályáztam. Akkor a Magyar Tudományos Akadémiára esett a szervezők választása. Én sokkal felkészültebb voltam már, de így is lemaradt a munkám és nem került bele a műsorba. Pedig komplett története volt, változatos zenékkel, zajokkal. A képen volt eső és tűz. Felhasználtam az épület ablakait, oszlopait a sztorihoz. Az ablakban álló személyeket férjem és én játszottuk el. Hosszas munkával raktam be az ablakokba a mozgó alakokat, alfa maszkot használva.

Azóta még inkább divatos lett a fényfestés. Az augusztus 20-ai ünnep, vagy a karácsonyi vásár a Bazilikánál már nem is múlhat el fényfestés nélkül.

A csatolt videóban az MTA-ra készült filmet mutatom be nektek, bár az nem került levetítésre a végeredmény mégis nagy büszkeséggel tölt el. A látvány kedvéért az épület fotóját a videó alatt hagytam, hogy látszódjon hogyan nézne ki ez élőben.