Lehetett volna a ceruza a jelem az óvodában, mert annyit volt a kezemben. A ceruzáim végei mindig foglenyomatosak voltak, mert amíg terveztem a képet, hogy mit, fogok készíteni, rendszeresen rágcsáltam őket. Szerettem, amikor tűhegyesre tudtam hegyezni a cerkáim végét, mert azzal még szebben lehetett dolgozni.

Még a színesek hegyezése során lekerült részeket is felhasználtam a ceruzáimból. A kisebb porszerű részt elkentem a papíron, a nagyobb részeket ragasztóval felragasztottam, és abból alkottam formát a művemen. Sablonnak használtam a körberajzolt a kezemet is. Az ujjaimmal elmostam a satírozott felületet, hogy misztikusabb legyen a kép.

Egy jó minőségű "elefántos" radír is kellett, hogy a fények rákerülhessenek a majdnem kész képre.

Az érettségi utáni szakiskolámban találkoztam először a krokival -ami egy alak gyors felvázolása-, és az aktrajzzal. Legelső órámon a műteremben amikor leültem a bakra, elővettem a rajztáblámat, a papíromat és a grafitomat úgy éreztem, megérkeztem, itt a helyem, végre azt csinálom, amit szeretnék. Megérkezett a modell egy szál köntösben, levette, és az anatómia tanárunk beállította egy állásba. A barátnőmmel elvörösödtünk, vihorásztunk, és elkezdtünk rajzolni, de a férfi központi részét igen elnagyolva vázoltuk rá a papírra, ha egyáltalán rákerült. Több óra modell rajz kellet hozzá, hogy lehulljanak rólunk a gátlások. Ezután már a modell minden részét szem rebbenés nélkül le tudtuk rajzolni.

Én olyan kemény grafitot használtam eleinte, hogy másfél óra kemény fizikai munka után is alig látszott a ceruzavonásaimból valami a papíron. Később, ahogy lazultak a kézmozdulataim, és egyre légiesebb lett a vonalvezetésem, úgy "puhultak meg" a ceruzáim is. És így már látszottak is az alkotásaim a papírjaimon. 

Grafomániámnak „köszönhetően” rengeteg ceruzát elkoptattam, amikor írtam a füzeteimbe és firkálgattam. Sok feladatot kaptunk a grafikatanártól, hogy a kézügyességünk fejlődjön. Tónusozó, satírozó, kompozíciós vagy betűrajzos feladatokat tonna számra otthoni munkára. Unalmasak voltak ezek a leckék, de nagyon hasznosak.

Sok akt modell rajz volt, rajzoltuk egymást is -persze szigorúan ruhában ;) - és krokiztunk is karzsibbadásig. Rengetegszer felkerestem az állatkertet, mivel nagyon szeretem az állatokat. Itt összekötöttem a kellemeset a még kellemesebbel és sokat krokiztam, és nem csak a krokiknál. :) Később ezekből a rajzaimból lettek a szitanyomatainkhoz a minták. De ez egy másik történet.

Gyerekkoromban a nyári szünetben leginkább azért vártam a tanévkezdést, hogy végre beleírhassak az új füzeteimbe. Rendezgettem a ceruzáimat a tolltartómba, ceruzatartóimba. Ha elmentünk valahová ceruzákat vettem az ajándékboltban. Kedvenceim közé tartoztak amiket Cipruson vettem a szüleimtől kapott zsebpénzemből. Ezek térképes és csillogó külsejű ceruzák és radírok voltak. Csehszlovákiában, amikor a nővéremmel voltunk túrázós táborban, szintén sok ceruzával gazdagítottam a gyűjteményt, vagy amikor az érettségi utáni iskolával Bécsben voltunk egy design múzeum ajándékboltjában cigi külsejű és hajlítható ceruzát is vásároltam.

Minden tervem alapját a grafit ceruzás vázlat képezi. Még ma is a számítógép ily mértékű térhódításával sem tudom és akarom nélkülözni ezt a kézenfekvő technikát, a grafit ceruzás rajzot. Hiszen olyan szépen fénylik a lap ettől az ezüstös színű anyagtól.

Nézd meg videómat is! Jó alkotást!