Táskám a használatban megkopott, a flitterek kezdtek lepattogzani róla, a vállánál a bőrön pedig kezdett lefejtődni a cérna. Gondoltam, hogy amire újra mehetünk színházba kijavítom.

Megvarrtam a vállánál a bőrt, az elejéről pedig lefejtettem egy ollóval a flittereket. Nem kevés munkába telt. Miután lefejtettem az előlapról őket nagyon üres volt a helyük és látszódtak a varráslyukak. Ezért gondolkodtam, hogy milyen dísszel helyettesíthetném őket, ami jól mutat. Bőr és szőr kombinációjára esett a választásom. Volt otthon bőröm régi munkáimból. Ezekből az előlapra egy szarvasbőr darabot választottam ki, amit méretre is vágtam és a táska elejére öltöttem kézzel. Körbe pedig még egy rókaszőr csíkot is varrtam, hogy még díszesebb legyen. Ez is hosszas, fáradalmas munkának bizonyult, de a végén a dögös táska, amit kaptam enyhítette az ujjaimban érzett izomlázat.

Íme a kész táska, amit azóta büszkeséggel viselek.

A munkálatokat filmre is vettem a link alatt megnézhetitek.

Egy régebbi részben kifejtettem már hogyan készült a zoknis, lépcsős szekrényünk. Elköltöztünk és ezt a bútor darabot részeire kellett szednünk, mert tudtuk, hogy nem fogjuk tovább ebben a formában használni. A váltott lépcsőfellépő elemeiből virágtartót szerettem volna készíteni. Ehhez az elemeket barnára festettem a lányommal és a férjem rászögelt egy kis lécet, amibe kerültek a lyukak a csavaroknak, amivel később a falra csavarozhattuk az egész virágtartót.

Így fest már a virágokkal együtt.

A sűrű használatban kitépődött a hintalovam sörénye, mert rendszerint ott kapaszkodtak a gyerekek hintázáskor és amikor elkezdett hullani a paci sörénye, még időnként rá is segítettek egy-egy szál akarattal történő kiszedésével. Javításra szorult, mert már nem tudtuk nézni, ahogy kopaszodik szegény. Egy-két órás munkával sikerült orvosolni családunk három tagjával együtt a 13 éves hintaló hajhullását. A ménnek, új sörény kellett, és ha már elkezdtük férjemmel és nagy lányommal a rendbehozatalát, a farkát is felújítottuk. Lemértük, hogy mekkora sörényre van szüksége. Nagy mennyiségben használtunk hozzá vastag, szürke, bolyhos fonalat, amit felcsavartam a kezemre és kettévágtam. Kétoldalú ragasztóval egy ezüst szalagra rögzítettük sorba a szálakat két oldalról dúsan, hogy a varrógép alatt ne csússzon el nagyon. Átmentünk rajta ezután a varrógéppel, hogy még erősebben odafogjuk a fonalat a szalaghoz. Közben a lovacska még fent lévő barna sörényéből a szegeket fogóval kiszedtük. A kész szürke sörényt tűzőgéppel feltűztük. A farkához is levágtunk szálakat, de itt már könyékig tekertük fel a karunkra a fonalat, hogy elég hosszú legyen, miután levágjuk az egyforma méretű darabokat. Ezeket is tűzőgéppel rögzítettük és a végén ezt még be is fontam a régi farokszőrrel együtt. Így lett kész az újra dús sörénnyel és farokkal rendelkező hintapaci. A barnából meg ezüstösre váltott sörénye meg mutatja az idő múlását. :)