Van, hogy véletlenül hibázol egy kép készítésekor mégis jól sikerül a mű, bár más a végeredmény, mint ahogy tervezted. Aztán szánt szándékkal "rontod el" a képed, hogy újra elérd azt, ami eddig "csak" véletlenül sikerült. Sokat hibáztam nagyításkor, de a hibákból mindig tanultam valamit. Például azt, hogy milyen technikával, mit lehet elérni. Így alakult a fenti képem is, amin az arcot a megosztás miatt, utólag kicsit eltorzítottam. Táncosokat fotóztam, és megihletett a légiességük, ezért adtam a nagyítógép alatt még egy plusz csavart a lenagyított képkockának a fotópapíron.

A fenti képeket pedig, amik ugyan ebből a sorozatból vannak, csipkékkel nagyítottam le. A kontakt módon felkerült csipkék érzékiséget, titokzatosságot, személyességet kölcsönöztek számomra a képeimnek. Remélem, ti is így látjátok!

A fenti képeken azt próbáltam ki, hogy néz ki ugyanazon negatívról készült nagyításom különböző fotópapírokon, különböző mennyiségű megvilágítással. Szerintem mindkettőnek jó a hangulata, bár más-más lett hangsúlyos a képeken.

Nagyon szeretem az épületeket, szerkezeteket, ezért sokat fotóztam ilyen témában. A Corvin-negyed építésekor rengeteg házat lebontottak egymás mellett. Fájt a szívem, és próbáltam minél többet megörökíteni közülük. A bontások olyanok voltak, mintha egy bomba robbant volna a körúthoz közel. Közel-távol szétmálló épületeket lehetett látni legnagyobb sajnálatomra. :(

Színes fotók nagyításával is próbálkoztam több-kevesebb sikerrel. Bár saját színes nagyítógépem nem volt, ezért korlátozott volt az idő, amikor kísérletezhettem a színes képkocka színhelyes lenagyításával. A folyós, patakos, tavas, tengeres témájú képkockákkal könnyebb dolgom volt, mert a víz változatos színárnyalatokban fordulhat elő. Az emberi bőr színét viszont nehéz szépen visszaadni. 

Ennél a képemnél és néhány társánál a kimosásnál vétettem hibát, ezért keletkezett a felhő a táj felett. Ezt a hibát viszont bármennyire is tetszett nem akartam rekonstruálni.

Ezeknél a képeimnél nem csak hogy összeraktam több képkockámat egy fotópapírra nagyításkor, hanem még utólag ráerősítettem a fő vonalakra kék tollal, ezzel még képregényesebbé téve a romos városi témámat. A képregények világa mindig is magával ragadott. Fotónagyításaimban is sűrűn törekedtem arra, hogy nagyon kontrasztos képet kapjak, ehhez sűrűn használtam kemény fotópapírt. Lágy fotópapírt csak akkor használtam, ha nem volt más a laborban. Mind máig szeretem a nagyon sötét és a nagyon világos tónusú képeket is. Például az olyat, ami sötétben egy fekete párducot, vagy a napos jégmezőn egy jegesmedvét ábrázol. Ezek ugyan nem túl kontrasztos, de nagyon jópofa szinte ceruza rajz szerű képek. Így vagy úgy különleges képi hatást érnek el a papírunkon mindkétféle verzióban a lenagyított képkockáink.

Ha tetszett a bejegyzés like-old, iratkozz fel új tartalmakért és ha megteheted támogass engem a Donably-n!

Ezzel a mai témám végéhez értem. Találkozunk jövőhét péntek 11 órakor! Addig ezeken a csatornákon is megtalálhattok! Sziasztok! 

https://hu.pinterest.com/szocs_barta_agnes/

https://www.instagram.com/bartacreativestudio

https://www.facebook.com/bARTamuhely​

https://www.facebook.com/bartacreativestudio

https://www.bartacreativestudio.com/ 

és ha támogatni szeretnél...

https://www.donably.com/barta-creative-studio

Idekapcsolódó videómat is megnézhettek a fent felsorolt témákkal kapcsolatban.

Ehhez a technikához nem csak a laborban kell tevékenykedni, de még grafikai ismereteket is kíván. Nézd meg szitázásról készült filmjeimet is. Ezekben is van szó kísérletezésről és labormunkáról. Az első főleg az eszközökről és a végeredményről szól,

míg a második a készítésének folyamatáról.