Időkapszulát készítettem néhány éve. Egy tartályba helyeztük a jelenünket képekben és elástuk. 

Lebontottunk anyukám kertjében egy régóta bontásra váró, omladozó házikót. Téglaépítésű ház volt, egy bombatölcsérbe építették anno. Egy idős férfi lakott benne, amikor anyukámék megvették a telket. Elkezdődött a telken az építkezés, a romos, kis ház meg megmaradt sértetlenül. Sok-sok év telt el. Jöttek az unokák, és az egyre inkább omladozó ház, egyre veszélyesebb lett. Neki fogtunk hát a lebontásának. Gondosan kiterveltük, hogy álljunk neki. Aztán egy nap jöttek segítők, és kezdődhetett a bontás. Csak úgy omlottak a falak. Nagyon élvezetes, látványos munka volt. Próbáltuk megmenteni a házból amit lehetett. A téglákat azóta több helyen felhasználtuk a kertbe, ahogy például a cserepeket is, és még egyéb dolgokat. Nagyon szeretem egyébként is a téglák látványát, díszítik a kertet. Nem kellett kidobni egy téglát sem, mert újrahasznosíthattuk őket. Azóta is ha rájuk nézek mindig emlékeztetnek engem a gondtalan múltra.

Az egészről rengeteg képet készítettem, amikből a végén összeraktam egy tablót és egy videót. A tablót egy grafikai programmal raktam össze a meglévő fotóimból. A montázson szerepel a ház, a bontás folyamata és egy-egy vicces pillanat a bontókról, amit munka vagy pihenés közben kaptam el. A montázs alján szerepel a történés és a dátum.

A videóban a pixiláció technikáját használtam, amiről már egy régebbi bejegyzésemben olvashattatok. Röviden a lényege: a pixilláció képkockánként rögzített filmanimációs technika, amiben a szereplők a reális mozgás helyett fázisról-fázisra, képfelvételről-képfelvételre csak apránként mozdulnak el, így a végeredmény „élethű” látványt mutat ugyan, a mozdulatok és a helyváltoztatás módjai viszont groteszkek, olykor a fizika törvényszerűségeivel összeegyeztethetetlenek lesznek. Nagyon jól néz ki felvételen, amikor egy téglafal az egyik pillanatról a másikra összeomlik. Biztos látott már mindenki videót felrobbantott házról a tévében. Amikor tervezetten robbantanak fel egy pusztulásra ítélt épületet. Hihetetlen látvány, amikor a szerte foszlott porfelleg után észreveszed az átrendeződött teret. Az épület volt, nincs. Hasonló látványt nyújtott az én videómban is a bontás, csak persze kicsiben.  

A tablót egy kicsit torzítva mutatom, hogy ne látszanak rajta az arcok.

A videót sem egészében mutatom be, mert családi filmről van szó, de egy részletet megosztok veletek.

Levetítettük, kiírtuk DVD-re a filmet, a tablót pedig kinyomtattuk a bontás résztvevőinek. Egy plusz tablót is nyomtattunk, amit elástuk óvatosan a földbe, hogy ne sérüljön. A kép megmarad emlékül az utókornak, hogy itt állt egykoron egy házikó. Aki egyszer majd sok-sok év múlva itt építkezik, lehet hogy megtalálja, és elcsodálkozik majd rajta.

Ezzel a mai témám végéhez értem. Találkozunk jövőhét péntek 11 órakor! Addig ezeken a csatornákon is megtalálhattok! Sziasztok! 

https://hu.pinterest.com/szocs_barta_agnes/

https://www.instagram.com/bartacreativestudio

https://www.facebook.com/bARTamuhely​

https://www.facebook.com/bartacreativestudio

https://www.bartacreativestudio.com/ 

és ha támogatni szeretnél...

https://www.donably.com/barta-creative-studio