Hat évig laktunk a XII. Kerületben, mert a munkáink oda szólítottak. Ezzel együtt hat éven keresztül készítettem Betlehemeket, amiket a Normafánál állítottunk ki minden évben. Különböző eszközökkel és technikákkal alkottam, a családom segítségét igénybe véve. Mi voltunk a 'Betlehem manufaktúra' csapata. Egy régi farekeszt használtam a Betlehem alapjául. Volt, hogy háromszögletű kifeszített vásznakra festettem rá Máriát, Józsefet, Jézust, a három királyokat, az angyalt és az állatokat. (Ebben társult hozzám egy barátnőm is.) Volt, hogy befőttes üvegeket hasznosítottunk újra, üvegfestékkel elkészítve rá a figurákat. Egy másik évben szintén üvegekre foszforeszkáló fújós festékkel, graffitihez hasonló módszerrel raktam rá a képeket. Volt, amikor formára vágott, vékony falapokra dekupázsoltuk az ábrákat, egy másik évben meg vastag faágakra kerültek a betlehemi történet szereplőinek képei. Ehhez fapácot használtunk színezésre. Az utolsó évben konzervdobozokra készültek az ábrák lakkfilccel, ez annyira tetszett valakiknek, hogy ellopták a Betlehemünket a leszedés előtt. Nagyon szerettem Karácsony előtt kézműveskedni, és maradandó, mások által is élvezhető művet alkotni, mely egy gyakori kiránduló helyen szem előtt van, és Karácsonyi hangulatba hozza a járókelőt. Egy alapítvány segítette a Betlehemek kihelyezését, beszedését, vittek fel nekünk kérésre raklapot, amire ráhelyezhettük, szalmát, amivel díszíthettük az alkotást. Egyik évben utolsó pillanatban a határidő vége előtt, péntek 13-án raktuk ki a jászolt, a formákkal. Sötét volt, köd volt, így sikerült, hogy a férjem jegygyűrűje beleesett a szalmába pakolás közben és nem vettük észre. Mentünk hazafelé autóval a beláthatatlan szerpentines, sötét és ködös úton, ami ráadásul még csúszott is, amikor észrevette Dávid, hogy nincs az ujján a gyűrű. Egyből gondoltuk, hogy a hideg miatt összement ujjáról a Normafánál eshetett csak le munka közben. Amikor odaértünk minden üres volt, nem járt arra egy lélek sem. Észrevettük, hogy a vászonszatyromat is otthagytuk, amiben a munkaeszközök voltak (olló, zsinór, stb...). Elkezdtük lázasan keresni a gyűrűt. Nagyon idegesek voltunk. Alig láttunk valamit, egy kis elemlámpával világítottunk, de nem sokban egészítette ki a közvilágítás gyér fényét a hömpölygő ködben. Jó ideig keresgéltünk, míg végül csodával határos módon megtaláltuk nagy sokára a szalmába ejtve. Nagyon boldogok voltunk. Azért mégse alakult olyan rosszul ez a péntek 13-a. Egyik évben különdíjat is kaptunk családi kategóriában. A Hegyvidék Televízió minden évben bemutatta a készítés folyamatát, vagy a kirakodást és cikk is készült ezekről a Hegyvidék Magazin című újságban. A nyereményeket ünnepélyes keretek között adták át minden januárban a leszedést követően, a Hegyvidék Televízió ránk vonatkozó adásának egy példányával együtt a MOM Művelődési házban.