Labda című animációs filmem témája egy érdekes élményből fakadt. Akkoriban sokat jártam el bulizni és későn jöttem haza, egyedül, éjszakai busszal. Aztán a sötétben gyalogoltam a házunkig. Volt, hogy egy kicsit féltem, hogy van-e valami, vagy valaki a bokorban, ami mellett éppen elmentem. Volt, hogy messziről teljesen máshogy nézett ki valami, amitől megijedtem, de közel érve kiderült, hogy csak valami ártalmatlan dolog. Ezt az érzést szerettem volna megmutatni a filmemben.

Filmem technikájául ismét festményanimációt választottam, mivel a bárányos filmemben sikerült nagyon beleszeretnem ebbe az eljárásba. Ezúttal viszont színesben álmodtam meg a történet bemutatását. Ennek megvalósításában segített, hogy finomodtak a számítógépes módszereim is. A festményeket akril festékkel vittem fel az üvegre. Az akril az olajfestékkel szemben nem volt büdös, ellenben gyorsan száradt. Itt nem lehetett elhúzni a festéket egyik oldalról a másikra két képkocka között, viszont úgy lehetett új színeket felrakni, hogy közben nem kellett feltétlenül keveredniük az alattuk levővel. 

Rengeteg látványtervet csináltam a film alapötlete után. Grafikai műhelyben hidegtűvel vagy akvatintával alkottam meg nyomatokat az elképzeléseimről. Ezenkívül akril festékkel is festettem terveket. A karakterterveken a főszereplő fiú szerepelt különböző élethelyzetekben. A látványterveken az erdő és a szeméttelep jelent meg. Sokat fotóztam a képkockákat kék háttér előtt. A vágás során pedig több réteget is egymásra helyeztem, mert a kék háttérnél kilyukaszthatóvá vált a képem a kulcsolás során. Erről a technikáról a "Három fiú és egy bárány forgataga" című blog bejegyzésemben többet is olvashattok. 

Rengeteget válogattam a zörejeket, zajokat, zenéket mire végül kialakult a végleges film. Bár a film főként zajokból áll, itt is volt egy jogdíjas zene, amit így le kellett cserélnem. 

Májusban készült a filmem, miközben kint tombolt a tavasz. Sütött a nap, hívogatott a természet, ezer izgalmas program. Én ezzel szemben éjszakákba nyúlóan dolgoztam vagy egy hónapon keresztül az animációmon és ebben "csak" akkori kedvesem -aki azóta már a férjem- segített. Ha valami technikai probléma merült fel a számítógéppel kapcsolatosan, ő mindig ott volt. Ezért ő is felkerült a végén a készítők névsorába. Kész lett a film és ez -amikor kipihentem magam végre :) - büszkeséggel töltött el.