Alsós koromban a rajzszakkörön találkoztam először az akvarell festés technikájával. Egy festőművésznő avatott be ennek a festési módszernek a rejtelmeibe. A festmény itt egy különleges papírra készül, amit a technikából kifolyólag akvarell papírnak neveznek. Ennek a papírnak a felülete bordás és a vizet nagy mértékben is fel tudja venni. Nem lyukad ki, nem ázik el. A munkafolyamatnak az a lényege, hogy sok vizet használunk, hogy szebben keveredjenek el, esetleg folyjanak meg a színek. Az akvarell kép tiszta, lazúros. A sok víz miatt pedig kicsit lágyabbak, pasztelesebbek a színek.

Mielőtt elkezdjük a festést, a papírt célszerű enyves ragasztóval leragasztani, hogy száradáskor ne gyűrődjön meg. Ezután már be lehet kenni a papírt vízzel, így amikor felvisszük a színeket azok kicsit megfolynak, gyönyörű atmoszférát hozva létre a papíron. Sűrűn kell cserélni a vizünket, hogy ne koszolódjon el.

A szakkörön sűrűn festettünk virág vagy gyümölcs kompozíciót, amit a tanárnéni rakott össze. A gyümölcs kompozíciót szerettem a legjobban, mert azt a végén meg is ehettük. Ugyan lehet, hogy így gyorsabban végeztünk a festésével, mert még a nyálunk csorgása is besegítette a színek keveredését. :) (Ha láttátok a „Picasso kalandjai”t tudjátok miről beszélek. :)) Festés közben a tanárnéni sok érdekességet mondott el. Megtudtuk például, hogy a fehér festék a legmérgezőbb. A munka befejeztével (míg vártuk, hogy megszáradjanak a műveink) együtt átlapoztuk jó néhány festőnek az albumát is. Kedvenceim voltak Színyei Merse Pál és Csontváry Kosztka Tivadar.

A művésznő megtanította hogyan kell komponálni, kiválasztani a megfestendő részt és elhelyezni a papíron. Elsajátítottam hogy lehet lemérni mi mekkora, és azt is, hogyan kell arányítani egymáshoz a megfestendőket. Végig megmutatta a tervezés folyamatát, majd azt is, hogyan helyezhetjük el a papíron a főbb foltokat, végül pedig hogyan ellenőrizzük az íveket. Azt is elmondta, hogy segítség képen festés előtt a papír sarkába grafittal kicsibe fel is rajzolhatjuk a vázlatunkat. Aztán kicsit hunyorítva mérhetjük fel a legsötétebb és a legvilágosabb pontot, hogy be tudjuk skálázni, hogy hova milyen mély tónust vigyünk fel. Ha megvan a vázlat utána kell elkezdeni egyszerre haladva festeni a képet először nagyobb vonalakban, majd egyre inkább részletekbe menően. (Én akvarellfestésnél sokszor nem is rajzoltam elő, egyből elkezdtem festeni a művet, így még frissebb hatása lett.) Érdemes a világosabb színek felvitelével kezdeni, hogy tiszták maradjanak a felvitt színek, és hogy lassabban koszolódjon a vizünk. Az árnyékokba mindig kerül egy kis lila, ami testességet ad nekik. A fényeket meg vizes szivaccsal lehet a végén, mintegy kiradírozni a képből. Ezzel tesszük fel az "i"-re a pontot. Nagyon sokat dobnak a képen az árnyékok és a fények, mert többek között ettől válik a kompozíciónk térbelivé. Fontos még a térbeliség eléréséhez a jó ívek és az arányok eltalálása.

Volt, hogy kimentünk a szabadba és a park fáit festettük. Ez is nagyon izgalmas volt a számomra. Nehéz volt, mert sűrűn változtak a fényviszonyok, esetleg fújt a szél, ami a formák felvitelét és a papír egy helyben tartását nehezítette. Nagyon jó technika az akvarell festés tájak vagy gyümölcs-, virágkompozíciók papírra viteléhez. Felnőttként sűrűn használtam a módszert írásaim illusztrálásához egyéb technikákkal is keverve, mint a pasztell kréta, tus toll. Sok esetben akvarell ceruzát alkalmaztam, amivel gyorsabban lehet haladni, és könnyebb megtartani a formákat.

A szakkörös művésztanárnőm minden évben rendezett nekünk gyerekeknek kiállítást az alkotásainkból. Egyik évben festettem egy citromos kompozíciót, amiről a kiállítás alatt kiderült, hogy megvásárolta volna valaki.

Az akril festéssel érettségi utáni szakképzésen találkoztam először. Pozitívuma, hogy mindenre lehet vele festeni szinte teljesen szárazon. Élénk színek jellemzik, gyorsan szárad és jól fed. Kezdésként lefestettem a lapot a háttér színével, majd vázlatoltam. Ezután a foltokat kitöltöttem a megfelelő színnel. 

Az akril festést karakterterveimhez, látványterveimhez, csendéletekhez és papírtól eltérő felületeken vettem igénybe. Készítettem díszleteket egy színtársulatnak "Vuk" című darabjukhoz. Ezek diafilm szerűen legörgethető 1 m X 2 m-es festmények voltak. Arcfestést is vállaltam rendezvényeken, és a zajzárófal festése is jó mókának bizonyult. :)

Az olajfestés már keményebb dió, de csodás lesz a végeredménye. Az akrillal ellentétben fényes a felülete, lassan szárad, ezért sokáig lehet alakítgatni, szépen keverednek a színei. Cserébe elég büdös. :) Az akrilhoz hasonlóan jól fed és minden felületre lehet használni. Jellegzetes szagát oldószere a terpentin adja, amivel le lehet lemosni a festéket a kezünkről és az ecsetről is. Ezzel a technikával is "csak" a szakképzésen találkoztam. Valószínűleg az oldószeres mivolta miatt.

Olajfestékkel főleg a Három fiú és egy bárány c. filmemet festettem. De különböző felületekre is tudtam ezt a festéket applikálni. Készítettem vele nászajándékba a nővéremnek anyukám házáról művet, barátainknak leánybúcsúra, egyéb alkalomra portrét. A leánybúcsús ajándékkal viszont majdnem elkéstem. Későn festettem meg a képet és nem akart időre megszáradni. Már lassan csomagolnom kellett volna, de még nedves volt a vászon. Végül beraktam a sütőbe 50 Celsius fokra. Bent volt vagy egy órán keresztül. A lakásban már nem lehetett megmaradni, mert a sütőből ömlött ki a terpentinnek a szaga, ahogy párolgott. Körülbelül egy óra orrcsavaró szenvedés után viszont száraznak nyilváníthattam a képet. :) Olajfestéket használtam egy alkalommal Betlehem készítéshez, és a képgrafikáimhoz is olaj alapú képgrafika festékek kellettek. Vas lovat, hokis díjat kentem le olajfestékkel, így megmaradt az anyag fémes csillogása.

Egyéb típusú festékekkel is dolgoztam már. Textilre festettem saját kivágású sablonnal fújós festékkel, és gyártottam saját tervezésű szitákat szitanyomatokhoz, amiken szitafestéket nyomtam át a pólókra. Erről később még olvashattok.

Végeredményben mondhatom, hogy szeretek festeni. Nem csak a saját arcom, vagy másét, nem csak papíron, vagy egyéb anyagon készült alakot, hanem mindent, hogy színesebb legyen a világ.