2021. feb 19.

Mozaik, rakd össze hogy mit szeretnél

írta: Sz. Barta Ágnes

Mozaikozni sokféleképpen lehet. Például csempével és mozaikos számítógépes programmal is. Az utóbbit jó néhány éve próbáltam ki, és hozzá az Andrea Mozaik nevű programot használtam. Ebben a programban fényképekből készül kép, a fényképek a mozaikok, a nagy fotó elemei. YouTube-on találtam hozzá tutorial-t, hogyan is érdemes készíteni a fotómontázsunkat. Nem sűrűn szoktam tutorial-t nézni, és főleg betartani lépésről-lépésre, amit ajánlanak, mert sűrűn van, hogy máshogy szeretném vagy nincs türelmem végig csinálni, amit mutatnak. Mindenfélét be lehet állítani a mozaik készítéséhez. Elsődlegesen azt, hogy mi legyen a nagy kép, és hogy milyen képekből álljon össze. Érdemes minél több képet használni, hogy minél kevesebb ismétlődés legyen a nagy képen. Azt is be lehet állítani többek között, hogy foroghatnak-e a mozaikképek, vagy sem és mennyire térhetnek el az eredetijüktől. Én pontosan betartottam azokat a beállításokat, amiket ajánlottak, és szép is lett a végeredmény. Jól látszanak a mozaikképek, ahogy a nagy kép is könnyen felismerhető. Az én mozaikom nagy képeként az első, saját kezűleg barkácsolt gyerekházunk fotóját használtam. Ez a játék faház egyébként az anyukám kertjében található. Amikor a futár meghozta a plakátom megijedtem, hogy hibás terméket kaptam. Közelről néztem a plakátom, amikor kicsomagoltam, és úgy nem volt jól kivehető a nagy kép. Amikor viszont hátraléptem megnyugodtam, hogy minden olyan, mint ahogy terveztem. Azóta a lakásunk dísze ez, a családi képekből összerakott montázs, ami később szép keretet is kapott.

Nagyon szeretem az állatokat, amint már ez néhány régebbi bejegyzésemből is kiderült. Már régóta terveztem, hogy egyszer majd készítek egy mozaikkal díszített asztalt. Éppen kapóra jött, hogy anyukámnál találtam egy régi asztalkát. Volt neki és anyósomnak is néhány elfekvő csempéje, amit szívesen odaadtak nekem a nagy műhöz. Összegyűjtöttem ami tetszett, vettünk csemperagasztót és fugát, majd kezdődhetett a munka. Egy papírra vázlatokat készítettem a lehetséges állatos motívumaimról, figyelembe véve a csempéim színét. A hattyús illet a legjobban a csempéim színéhez, így azt választottam. Apósom kölcsön adta a csempevágóját, és a férjem elmagyarázta a működését. Vágtam a csempét éjt nappallá téve. Lezsibbadt a kezem már annyit dolgoztam vele, sok csempe rossz helyen is tört el, vagy mert kevés erővel próbáltam elvágni és letörni, vagy mert sokkal. Az is lehet, hogy öreg volt már a csempe és azért pattant le róla a festék vágás közben. Szerencsére később már fiam és férjem is segített a csempék darabolásában. A levágott csempéket összeraktam próbaként úgy, ahogy majd az asztalon lesz. Bekevertük a csemperagasztót és elegyengettük a felületen. Ebben férjem és kislányom segített. Ezután szép sorban raktam le a képem mozaik kockáit. A fugázásban is segített a férjem és a kislányom időnként szinte kitépve a kezemből a spaklit. A felesleget szépen letöröltük a csempékről, hogy csak a résekben maradjon fuga. Sokszor kellett letörölni, hogy eltűnjön a fuga onnan, ahol nem volt rá szükség. Azóta remek kis lerakó asztalként funkcionál a mozaikos asztalka. A fürdőszobába is bátran bevisszük.