Miután nemrégiben kiugróan magas nézettsége lett az egyik bejegyzésemnek (1-2 nap alatt több mint 3000 néző) gondoltam, hogy ünneplésként leírom, hogyan is alakult blogom története az évek alatt, és hogy kezdődött az egész.

Az első bejegyzésemet férjem javaslatára 2012-ben írtam. Ekkor találtam ki azt, hogy miről szóljanak a cikkeim, és hogy mi legyen a blogom címe. A missxy nevet választottam magamnak szerző névnek, azóta ezen a néven írok. Azért választottam ezt a nevet, mert ez volt az egyik álnevem gyerekkoromban. Nővéremmel sok szerepjátékot játszottunk. Legalább két álnevünk volt gyerekkorunk folyamán mindkettőnknek. Amikor elhatároztam, hogy a képeimről szeretnék írni, akkor ötlött az eszembe ez a frappáns blogcím a "Képeim története dióhéjban", amit azóta sem változtattam meg. A bejegyzéseim címének kiválasztásánál is mindig törekszem a frappáns, találó, figyelemfelkeltő címek kitalálására egy kis humorral, nyelvi fricskával ötvözve.

Témáim természetesen a képeim, alkotásaim készítésének története. Célom, hogy kedvet adjak mindenkinek az alkotáshoz, az alkotások értelmezéséhez. Szeretnék támpontot szolgáltatni készítésük megértéséhez, igényt formálni arra, hogy egy olyan ember is, akinek nincs köze a művészethez közeledni akarjon hozzá.

2012-ben egy gyerekkori versemből készített leporelló könyvemmel kezdetem a bejegyzéseim sorát. Ezt a versemet  körülbelül 10 évesen írtam ciprusi nyaralásunk emlékére. A leporellót már felnőttként készítettem gyerekeimnek, erről itt olvashattok többet. Ekkor még nem gondoltam, hogy egyszer majd heti szinten jelennek meg a bejegyzéseim, és ilyen sikereket érek el velük. Azóta is időnként megdöbbenek, hogy már mennyi mindent leírtam, és még mindig van a tarsolyomban olyan alkotói téma, amit szívesen megosztanék az olvasókkal.

Köszönöm, hogy bejegyzéseim olvasásán kívül néhányan még tetszikelitek is azokat. A feliratkozókért is nagyon hálás vagyok, az pedig külön örömmel tölt el, ha valaki még ír nekem pár kedves sort is a bejegyzéseim kommentjébe. Ezért készítettem a Facebookra ezt a képet idén márciusban.

Az első bejegyzésem után, amit nagy gonddal megírtam és közzétettem abbahagytam egy időre az írást. A gyerekeimmel, férjemmel voltam elfoglalva főként. Az alkotást ugyan nem hagytam abba, de nem osztottam meg a nagyvilággal. 2019 januárjában kezdtem el újra írni. Ekkor határoztam el, hogy heti rendszerességgel pénteken 11 órakor fognak megjelenni az írásaim. Azóta télen-nyáron tudtam tartani magamat ehhez. Amikor több hétre elutaztunk nyáron előre dolgoztam, és időzítve ment le néhány bejegyzésem, hogy ne maradjon ki soha egy se.

Alább három darab reklám jellegű képemet láthatjátok. A fotók is sajátok természetesen. Arra a célra készítettem ezeket, hogy a Facebook-on reklámozhassam humoros formában a blogomat.

Sok esetben addig írtam/írom a bejegyzéseim vázlatát, amíg gyerekeimre várok a különórák (hegedű, gitár, szolfézs, hoki és úszás) alatt. Eleinte kézzel írtam meg a vázlatot, amit ezután még be kellett gépelnem. Már egy ideje azonban a telefonomba jegyzetelek, így ezután könnyebb a szöveg szerkesztése, átírása, kiegészítése. Hosszasan rendezgetem még a szöveget és kiválasztom, vagy lefotózom hozzá a képeket, amik illusztrációként szolgálnak a bejegyzéshez.

Világ életemben rengeteget rajzoltam, festettem, és később számtalan fotót,  készítettem, ezért bőven van anyag a bejegyzéseim képanyagához. Utólag egy grafikusprogramban lekicsinyítem őket, ellátom a logómmal, esetleg szöveggel, és időnként még montázst is készítek belőlük. A videóim pedig a YouTube csatornámon állnak rendelkezésemre a bejegyzéseim illusztrálására.

A szövegeim eleinte értelmezhetetlen öt sor hosszú összetett mondatokból álltak, de idővel finomodtak. Mindenkori lektorom férjem volt, aki kiadás előtt mindig átolvassa az írásaimat. Jót tesz a friss szem, és egy értő lektorálás minden írásnak, mert az író általában tudja mit akart leírni, de ez nem mindig derül ki a szövegből az olvasónak.

Mióta elkezdtem az írást voltak sikereim, többször volt már a Blog.hu címlapján a bejegyzésem, nem egy blogbejegyzésemet nézte meg több 100 néző és bőven áthaladtam már a 100 megírt bejegyzésen.

Titkom talán csak az, hogy a bejegyzéseimet személyesre vettem mindig. Érzéseimet és élményeimet társítom a mindenkori témáimhoz. Volt, aki azt mondta, hogy túl személyes. Volt olyan is aki azt, hogy ha senki más nem is olvassa el, a gyerekeim felnőve ezt olvasva képbe lesznek arról, hogy milyen volt, hogyan élt és alkotott egykoron az anyjuk. Ha másra nem is, erre biztosan jó lesz, hogy kiírom magamból ezeket az élményeket, az alkotásaim történetét. 

Szívesen veszem a visszajelzést (főleg a pozitívat :) ), úgyhogy nyugodtan írj kommentet a bejegyzés alá, ha valami tetszett, valamit nem értesz, valamiről szeretnéd ha írnék, vagy neked is van hasonló élményed.

Ha tetszett a bejegyzés like-old, iratkozz fel új tartalmakért, és ha megteheted támogass engem a Donably-n!  https://www.donably.com/barta-creative-studio

Találkozunk jövőhét pénteken! Addig ezeken a csatornákon is megtalálhattok! Sziasztok! 

https://hu.pinterest.com/szocs_barta_agnes/

https://www.instagram.com/bartacreativestudio

https://www.facebook.com/bARTamuhely​

https://www.facebook.com/bartacreativestudio

https://www.bartacreativestudio.com/