A pasztellkrétával való alkotás csodálatos dolog. Fantasztikus színek dömpingje van a művészellátókban, amiből nagyon nehéz választani. Lehet, hogy akkor már jobb, ha készletet vesz az ember. Van a klasszikus pasztellkréta és van már pasztellceruza is, ami nagyon kényelmes, mert nem lesz tőle színes az egész kezünk. Viszont a klasszikus kréta színe szerintem sokkal erősebb. A fehér teljesen el tudja takarni, ha vastagon használjuk az alatta lévő színt.

"Felhők" című gyerekversemhez az illusztrációkat pasztellkrétával és filctollal készítettem. Nagyjából úgy vannak sorban a képek a kis könyvemben, mint az alábbi galériában.

A pasztellkrétával és a ceruzával is célszerű satírozó mozdulatokkal felvinni a színeket, mert akkor mindig hegyes marad az eszközünk és nem kopik annyira. Lehet szivacsot használni a színek elmosásához, mint az akvarell festésnél, vagy a szénnel való alkotásnál. Ha szépen összemossuk a színeket, olyan légies és könnyű lesz, mintha festettük volna. Radírral lehet a papírra fényeket felvinni. Ez teszi fel a csendélet, tájkép, aktrajz, vagy egyéb témánk megrajzolásának végén az i-re a pontot.

Ez egy csendélet padlizsánokkal.

Ez pedig egy tájkép. Egy tengeri jelenetet mutat be, ami az egyik kedvenc témám.

Az árnyékok és fények felvitele után fixálni kell az alkotást, hogy el ne kenődjön. Én nem a művészellátóban kapható fixálót használtam hozzá sohasem, hanem egyszerű hajlakkal fújtam le a kész művem, annak még az illata is jobb volt.

Én főleg tájképeket készítettem pasztellkrétával, mert azok nagyon kihozzák ennek a technikának minden szépségét. Pasztellceruzával pedig mese illusztrációk garmadáját készítettem el. Erre nagyon alkalmas ez az eszköz, mert húzhatók vele egészen vékony vonalak, és el is moshatók vele a színek, ha azt szeretné az ember. A mélységélességgel is lehet játszani. Kis mélységélességet használva az előtér tű éles a háttérben minden foltszerű. Ezt a portréfotózásban is sűrűn használják, hogy leválassza a hátteret az arcról. Nekem pedig az illusztrációimnál az állat alakok voltak fontosak, ezért azokat hangsúlyoztam ki a mélységélességgel játszva.

Ez a néhány kép a "Szinonímák" című két részes gyerek verses könyvemből van.

Akár a pasztellkrétát válassza az ember, akár a pasztellceruzát nem csalódik. Én újra és újra előveszem őket.