Anyukám azt mondta, hogy már bölcsődés koromban rá lehetett ismerni arra, hogy mit akarok lerajzolni, már értelmezhető alakok voltak a műveimen. Rajzoltam és ha elkezdett valamire hasonlítani csak akkor mondtam meg, hogy mi az. Sok királylányrajz jött létre a kezeim alatt, szebbnél-szebb színes ruhákban. Állatokat is, tájat is szívesen rajzoltam és festettem, néha még egy-egy könyvbe is belekerült néhány kép, vagy az asztal alá a falra. A kezem is rendszeresen "áldozatává vált" az önkifejezésemnek, mert oda is kerültek alkotások. Szerettem a ceruzákat próbálgatni, milyen a színűk, milyenek összekeverve, vagy egymás mellett. Voltak kedvenc színkombinációim. Például a citromsárga a rózsaszínnel, és a lila a szürkével. A ceruzák színsorrendbe helyezése is nagyon jó móka volt számomra.

Diák éveim közben (kb. 2005-2006 tájékán) gondoltam, hogy készítek magamnak egy logót, ami fémjelez engem. Terveztem kettőt is. Nagyon tetszettek, ezért mindkettőt megcsináltattam pecsétnek. Mindkettőben -nem meglepő módon- ceruza szerepel, utalva arra, hogy a rajzolás már kicsi gyerekkorom óta az egyik fő tevékenységeim közé tartozik, és majd' olyan fontos része az életemnek, mint a lélegzetvétel. Az egyik logómban, egy hajlott ceruza van, ami arra utal, hogy több nézőpontból szemlélem az eseményeket. A másik logómban, egy ceruza van, ami szárnyakat kapott. Ez arra utal, hogy ha ceruza van a kezemben szárnyaló fantáziámat a papírra viszem vele. Mindkettő holló feketében készült, mert ilyen a tinta színe és sok egyéb kapcsolódásom is van ehhez az idézőjeles színhez. (Azért írtam, hogy idézőjeles, mert a feketét és a fehéret a színelmélet nem tartja színnek. A fekete, a fehér és a szürke összes árnyalatát, akromatikusnak, azaz semleges "színűnek" veszi. A fekete csak gyengén, vagy egyáltalán nem veri vissza a látható fényt, de erről többet itt olvashattok. https://hu.wikipedia.org/wiki/Fekete )

A végleges logóm a második logómból lepecsételt egyik kép lett, mert a pecsét lenyomat plusz hangulatot adott a formának. A fekete, a rock rajongó múltamból adódóan és a fekete-fehér fotográfia szenvedélyes imádata miatt is fontos része lett az életemnek. Nehéz lett volna egyetlen valódi színt is társítani a logómhoz. Ha színesíteni akartam volna, akkor a cianotípiás kékre, vagy a szépia barnára esett volna a választásom. (A cianotípia egy régi fotográfiai eljárás, ami türkizkék színű. Még a régi fotótanárom tanította nekünk és csináltunk is ilyen technikával képeket. A szépia a barnított fotográfiának a színe, aminek az előállítását szintén fotóórán tanultuk. A szépia készítésekor egy végtelenül érdekes folyamaton megy keresztül a fekete-fehér fotó. A kép a halványítófürdőben teljesen eltűnik, majd új színben tűnik fel a barnítófürdőben. A végeredmény egy, a mi szemünknek régies hangulatú, barnított fotó.)

És mivel alakulnak, fejlődnek az emberek mindig, ezért a logók is alakulnak néha az idők múlásával. Az én logóm is változott, mert fontos része lett az életemnek a fotózás és a videózás is. Ezt is szerettem volna bevonni a logómba. Ezért lett körülötte egy fekete kitöltött kör, ami a fényképezőgép vagy a kamera objektívjére utal és belül a szárnyas ceruza fehér színű lett, ami így olyan, mintha a fény rajzolta volna ki. A fekete körlap körül pedig megcsillan a fény, ezért -az objektívet kiemelvén- az ábrát fehér szegély körvonalazza. Egyebek mellett a névjegykártyámon így látható a logóm. A régebbi verziót is meghagytam az ehhez a változathoz alkalmasabb helyeken, mint például a könyveimben és a honlapomon. A filmjeim végéhez külön filmeslogó volt rendszeresítve már több, mint 15 éve. Ennek újabb verziója készülőben van, még június közepe előtt tervezem a befejezését és a bemutatását.