A portré jelentése: egy személyt ábrázoló alkotás, emberi arcot és gyakran a felsőtest egy részét ábrázoló festmény, rajz vagy fénykép, arckép.

Másik jelentése pedig: egy személyiségtípus vagy személy bemutatása írói eszközökkel, más néven jellemrajz.

Ez a téma is, mint az aktrajz az alapoktól kell, hogy kezdődjön, azaz a csontoktól. Természetesen a portré rajzolás is a koponya rajzolástól indult annak idején, amikor tanultam. Tisztában kell hogy legyünk azzal, hogy mi lapul a bőrünk alatt, mi milyen formájú, hogy le tudjuk rajzolni. Személy szerint én, grafitceruzával készítettem mindig a koponyákat.

A portrét magát már különböző technikákkal készítettem. A festés ugyan kimaradt a portré képeim technikai repertoárjából, mert azt főleg csendéletek, tájképek, aktképek megalkotásánál használtam, de azon kívül rengeteg dologgal próbálkoztam. Például fotográfiával készítettem portrét fekete-fehérben. Erről többet egy régebbi bejegyzésemben is olvashattok. Itt a kompozíció megalkotásánál fontos a szemszög, hogy alulról, felülről, középről fotózunk-e, mert más-más hatást lehet elérni. Például alulról fotózva egy kicsit felnézünk az alanyunkra, tiszteletre méltó ember hatását keltve a fotográfiánkkal. Ez ugyan így van más technikáknál is, például a filmeknél is gyakran operálnak a rendezők ezzel a szemszöggel, ha elnököt, orvost, vagy efféle embert vesz a kamera. A fények beállítása nagyon fontos a fotográfiánál is, mert a jó megvilágítással erősíteni lehet az elérni kívánt hatást. Ha például ijesztőnek akarjuk ábrázolni a modellünket, akkor alulról világítjuk, ha szentnek akarjuk mutatni, glóriát csinálunk neki fényből a feje köré. A szemet mindenképp meg kell világítani, hogy egy kicsi fény legyen benne, még ha az az oldala az arcnak sötét is, mert enélkül groteszké válik az alakunk. Nem árt, ha a fénnyel leválasztjuk a modellt a háttérről. A főfény adja a legtöbb fényt, de hajfényt és egyéb fényeket is érdemes mellé állítani. Fénymérővel lehet ellenőrizni a fény mennyiségét. A fényekkel lehet korrigálni archibákat, vagy ha valakinek nagy az orra lehet vele finomítani az arc vonásokat. Egyszóval fontos dolog. Nem beszélve arról, hogy arra is figyelni kell, hogy az árnyék se képezzen szakállt, vagy bajuszt az arcon. Hihetetlen mennyiféle megvilágítási modell létezik. Van háromszög világítás (nagy orrárnyék), féloldalas világítás (oldalfény/surló), és még sorolhatnám. (Későbbi blogbejegyzésemben majd bővebben kifejtem ;) )

Készítettem sokszorosító grafikai eljárásokkal például linómetszet technikájával különféle színű lenyomással portrékat. Ebben a technikában a kivésett rész marad a papír színe, a többi rész pedig olyan színű lesz, mint a választott festékünk. Mivel egy néger nőt metszettem ki a linóleumból, azért gondoltam, hogy meleg színekben, több színben nyomtatom le majd, mert ők sok színt használnak többek között az öltözetükben is. Úgy éreztem, hogy remekül fog mutatni linómetszetben, ami nomád hatásúvá teszi a képet.

Készítettem még hidegtű és akvatinta kompozíciót is. Egyik csoporttársam, barátnőm arcképeit alkottam meg ezekkel a képgrafikai eljárásokkal. Gyönyörű nagy, hullámos haja volt a lánynak, és én azt kértem tőle, hogy úgy tartsa a fejét, mint Marilyn Monroe. Lerajzoltam először grafittal és ezután rajzoltam át a lemezemre. A jobb oldalit hidegtűvel készítettem el és himbavassal. A másik oldalt pedig akvatintával. Az egészet karmazsinpirosban nyomtattam le.

Akár pittkrétával, szénnel, pasztellkrétával és tussal is lehet portrét készíteni. Párizsban készítettem ezt az arcképet olajkrétával. Ez a krokim, 5-10 perc alatt készült el. Itt kicsit felülről rajzoltam az arcot. Azért választottam ezt a szemszöget, mert a modellem egy magas srác volt, aki ritkán látszik innen nézve.

Egyik tanárom mondta, hogy aki rajzol, fest mindig egy kicsit magát is belerajzolja a képbe. Én például mindenkinek nagyobb szemeket rajzolok, mint amilyen van neki valójában. :)