Amikor a fiamat vártam gondoltam, hogy jó lenne, ha írnék egy naplót arról, hogy telnek a napjaink. Ezt később el tudja a fiam is olvasni majd, ha szeretné. Arra is gondoltam, hogy férjemnek pedig jó "baba hozta" ajándék lehetne.

Ilyen "baba hozta" ajándékokat hagyományosan a nagy tesónak szokott hozni a kis testvér, amikor megszületik, hogy könnyebb legyen a nagy tesónak feldolgozni, hogy már nem csak ő az egyedüli trónörökös. Én viszont úgy gondoltam, mind három gyerekünknél, hogy a férjem is megérdemli ezt a kis figyelmességet. Nagy lányom születésénél kis, kézzel készített fényképalbumot, és egy kötött, sötétkék csősálat adtam a férjemnek. Az albumot a babánk UH-os képeivel töltöttem meg. A harmadik gyerkőcünknél már sajnos nem volt ennyi időm, ezért egy verset írtam az így már öt tagot számláló családunkról neki. Most viszont középső gyermekem naplójáról olvashattok az elkövetkezőkben.

Először kézzel írtam vázlatot tollal, papírral, majd átvittem számítógépre, hogy jobban olvasható és szerkeszthető legyen a napló. Az utolsó lapokkal ezt már nem tudtam sajnos megtenni, mert azokat már a kórházban írtam, mielőtt még megszületett volna a babám. Ehhez előkészítettem lyukasztott lapokat, hogy még a szülészeti kórteremben be tudjam fűzni a már majdnem kész könyvembe, hogy meg tudjam lepni vele a gyermekeim apját, minél hamarabb. Na de ne szaladjunk ennyire előre!

Nekem könnyebb volt, hogy először nyomtatólapra írtam le a történetemet. Ezt amikor átvittem a számítógépes író, szerkesztő programba még finomítottam rajta. Kikerültek belőle a sallangok. A lapok szélét különleges ollóval régi fotószél formájúra vágtam. Lyukasztóval középen kilyukasztottam, hogy később összefűzhessem majd az egészet. Készítettem hozzá borítót is, oly módon, hogy két kemény kartonlapot vágtam ki és kívülről az UH-os képeinkkel, és szép mezős fotóim fénymásolatával dekoráltam. Ezeket grafikai szerkesztőprogramban raktam össze. Kézzel, golyóstollal írtam rá, hogy "Babaváró napló", egy általam szépnek tartott betűtípussal. Ezután egy szép szalaggal kötöttem össze. Mivel meglepetés volt a baba neme nekünk, ezért nem játszott szerepet a szalag színének kiválasztásában. Nőies porcelánszínű szalagot választottam az összekötözéshez, merthogy az én naplómról volt szó. A napló végül nagyon személyes lett, de azért így is odaadtam a férjemnek "baba hozta" ajándékként. Nekem mindenesetre egy terápia volt írni ezt a könyvecskét, mert beleírhattam félelmeimet örömeimet a Pici izgalommal teli érkezésével kapcsolatosan. Mindenkinek csak ajánlani tudom a napló írást, mert szerintem sokat segít a jogosan aggodalmas anyukáknak.

Ha tetszett a bejegyzés like-old, iratkozz fel új tartalmakért, és ha megteheted támogass engem a Donably-n!  Ezzel a mai témám végéhez értem. Találkozunk jövőhét péntek 11 órakor! Addig ezeken a csatornákon is megtalálhattok! Sziasztok! 

https://hu.pinterest.com/szocs_barta_agnes/

https://www.instagram.com/bartacreativestudio

https://www.facebook.com/bARTamuhely​

https://www.facebook.com/bartacreativestudio

https://www.bartacreativestudio.com/ 

és ha támogatni szeretnél...

https://www.donably.com/barta-creative-studio

Ha nem tudod, hogy készítsél kedves könyvecskéket nézd meg alábbi videóimat! Ebben a videóban trükkös könyvet készítek.

Ebben a videómban pedig a pörgetős könyvvel foglalkozok.