2022. júl 15.

Amerikából jöttem, híres mesterségem címere K S

írta: Sz. Barta Ágnes

Idén is voltunk azon a helyen, ahova évek óta visszajárunk. Ez a hely egyhetes hagyományőrző tábor, akár azt is mondhatnánk, hogy fesztivál. Egy héten keresztül nyitott műhelyek állnak rendelkezésünkre, hogy megtanuljuk egy-egy kézműves foglalkozás csínját-bínját.

A bőrösnél, fazekasnál állandó vendégnek számítok. Húsz éve egyedül, vagy anyukámmal, aztán vőlegényemmel, majd sok év kihagyás után már férjemmel és gyermekeimmel együtt is megérezhettem ezeknek a régi mesterségeknek az eszenciáját. A fafaragást is ki lehetett próbálni, így nem tétlenkedtem készítettem két darab, lovas mintás akasztót, és két darab lovas mintás fésűt is. Az egyiket végül idő hiányában, férjem fejezte be nekem. Az egyik évben ötvösködtem is. Így készítettem el rézből a gyűrűm, a kutyás táblám, a férfi és a női öltözékes tábláimat. Ez utóbbiakat otthon a Wc ajtóra szegeltünk fel miután megkapták a nekik kijáró fakeretet. Tanultam szövést gyöngyből és fonalból is. Fonalból még köteleket is készítettem. Gyöngyből görög mintás karkötőt szőttem, míg fonalból mobiltelefontokot. A nemezelés is nagyon tetszett. Meg is alkottam belőle magamnak egy kis táskát, és még egy labdát is. Azóta ezt a tudományomat továbbfejlesztettem selyem nemezeléssel. :) Batikolni szintén lehetett, amit nagyon élveztem.

Az alábbi táskámat fehér bőrből készítettem még amikor divattervezést tanultam. A tobozok levelei inspirálták az alkotásomat. A természetben talált tobozokat lerajzoltam színesben, fekete-fehérben, és absztraháltam is. Még a divatrajzaim létrejötte előtt mintatervek születtek. Ezután választottam ki az anyagokat a táskámhoz. A szegecselést linóleumdarabokon próbáltam ki, amiket nyomtatólappal szegecseltem össze. Működött. Nagyon ügyesnek kellett lennem, mert ha valahol elrontottam volna, például rossz helyen lyukasztottam volna ki, az maradandó nyomot hagyott volna a zseben.

A kiválasztott ugyanakkora bőrdarabokat szerencsére sikerült összeszegecselnem, így zsebek képződtek belőlük. Ezután bőrszalagokkal díszítettem őket. Ezek erősítették, és össze is fogták a zsebeket, de azért túl kicsi dolgot nem lehet most sem beléjük rakni. A színes bőrszalagokat összefűztem, így állt össze a négy zseb egymás mellé. Leginkább övtáskaként tud majd funkcionálni -ha egyszer végre elkészül- mert oldalt, vagy hátul viselve nem praktikus. Előre rakva bár úgy néz ki, mint egy kötény, de szerintem tetszetős.

A táborban az évek lefolyása alatt bőrből varrtam többek között övre rakható tasakot, szemüveg tokot és fontam karkötőt is.

Agyagozni is szívesen beálltam a táborban és az óbudai Sziget fesztiválon is. Előbbinél helyben, sárból tapasztott kemencében égettük ki az elkészült alkotásokat. Sajnos az égetés estéjén rendkívül nagy vihar volt, dézsából ömlött az eső. A kemencét eláztatta, összeomlasztotta, néhány művet teljesen tönkretett. Szerencsére kedvenc munkám -a virágkaspó- megúszta, de további égetésre szorulna, amire eddig nem került sor. Alul láthatjátok régi képeken -analóg fotóról beszkennelve-, hogy zajlott egy-két művelet a kézműves tárgyaim készítésekor.

Idén ékszeres tányérkát és fülbevalót készítettem, amik még szintén égetés előtt állnak. A fülbevalót két kis agyagdarabból formáltam. Összegurítottam egy-egy golyóvá, majd leraktam az asztalra és egy gyúródeszkával laposra nyomtam őket. Csipkével díszítettem oly' módon, hogy egy csipke darabot helyeztem rájuk és óvatosan rányomtam az előbbi gyúródeszkával. Ezután fehér festékkel befestettem őket. Ugyanezzel a festékkel a tálkámra egy rózsát pingáltam.

Múlt héten zajlott le az idei tábor. Mi idén -lányom betegsége miatt- csak egy napot tudtunk eltölteni itt a családdal. Ez a nap nagyon élvezetes volt, de sajnos nem közelítette meg a régmúlt táborok színvonalát. Sok jó dolog volt, de nagyon kevés a régi pörgéshez képest. Mindenesetre kipróbáltam egy új dolgot, amit eddig még nem, és ez nagyon feldobta a napomat. Kovácsoltam. Természetesen nem egyedül, mert azért az 1000 fok körül izzó fém egy kicsit ijesztő tud lenni. A kovács fiú nagy szakértelemmel tette be és vette ki a tűzből az anyagot. Együtt ütöttük amíg meleg volt. Miközben forgatta, mondta, hogy mikor hova üssünk. Végül egy gyönyörű medál alakult ki az "ütlegelt" fémrúdból. A fogantyúját már egyedül készítette el a kovácsmester, és nekem adta a kész fémékszert. Készítettem hozzá egy sodrott láncot kötélből, és felfűztem rá a csigás medálomat. A nehéz kalapács ütemes emelgetését ugyan azóta is érzem a karomban, de büszkén viselem az izomlázat, mint ahogy a medálomat is a nyakamban.