A gravírozást akkor kezdtem el, amikor mini drill-t vásároltunk otthonra. Csoda jó kis eszköz, lehet vele képet alkotni üvegre és akár műanyagra, fémre is. Van neki jó néhány feje a készletünkben, amiket lehet cserélgetni aszerint, hogy mire van szükség. Van egy állványa, amire ráakaszthatjuk a gépet, így csak a gravírozó "tollat" kell tartani. Ez nagy segítség, mert a készülék is nehéz és a vezetéke is, jó ha minél kisebb súlyt kell a kezünkkel emelni, miközben húzzuk a vonalat arra a tárgyra, amit éppen gravírozunk. Sok ajándékot készítettem vele. Néptáncosoknak táncoló párt csiszoltam egy üvegváza felületére. Egy borászatnak terveztem logót, amit rámartam egy készlet borospohárra. Három gyerekes apuka 40. ...

A fém, mint anyag mindig tetszett nekem, mert erős és szép. Egy régebbi bejegyzésemben már említettem, hogy készítettünk együtt a férjemmel lómászókát fémből. Apukámnak rengeteg szögvasa, acélcsöve maradt ránk. Le kellett szedni a rozsdát rozsdamaróval, és le is kellett őket csiszolni. Miután így előkészítettük őket utána következhetett a vágás, hegesztés.

A lómászóka ötlete az én fejemben született meg, de még hiányosak voltak az ismereteim a fémmel való munkáról, ezért a tervezésben is sokat segített a férjem. A kiválasztott anyagot rakosgattuk, hogy mi hol legyen, hogy fog lóformát kiadni az összeillesztésük. A tervezés után sok szögvasat kellett elvágni. A levágott darabokat hosszasan hegesztettük, hogy szép ...

Anyukám mester volt a hímzés, kötés, horgolás művészetében. Lány korában eladásra is alkotott gyönyörű hímzéseket. Rengeteg pulcsit készített a családnak. Tinédzser koromban sajnos már nem tudtam úgy értékelni, mert nem szerettem volna kilógni a sorból, ezért anyu egy időre leállt a kötéssel sajnos. Szerencsére, amikor gyerekem született, visszatért a kötéshez és a horgoláshoz.

Én már gyerekkoromban is kísérleteztem a kötés megtanulásával, de a legegyszerűbb sima és fordított kötés is nehezemre esett, mert nehezen tudtam koncentrálni, így anyukám állandóan javítgathatta, amit mellé kötöttem.

Felnőtt koromban újra elkezdett érdekelni a kötés. Megtanultam a teljes folyamatot elejétől a végéig. Így már el is ...

A nemezelés nagyon tiszta munka, mivel a gyapjút vízzel és szappannal kell dörzsölgetni, hogy a gyapjú nemezelődjön. Hihetetlenül finom lanolin illata van a gyapjúnak, és ha illatos szappant használunk még annak is. A legegyszerűbb baba, vagy mosószappan is megfelel hozzá. Írásaimban már sokat emlegetett alkotótáborban készítettem először nemezholmit. Egyszerű pöttyös labdával kezdtem nemezholmi készítő karrierem. Már itt kiderült számomra, hogy ezt a tudást sem adják ingyen. Hosszasan kell dörzsölgetni a vizes anyagot szappannal, először finoman, majd egyre erősebben. Ügyesen kell csinálni, hogy a kis szálak, a víz, a szappan és a dörzsölés hatására összegöndörödjenek és összeakadjanak. Ezeket később már csak ollóval ...

Kedvenc ékszereim, amelyeket tűzzománcból készítettem annak idején a "Cirkusz" című sorozatommal együtt, egy XVII. kerületi műhelyben. A fülbevaló alapokat rézlemezből vágtam ki csepp formára és körös körül lecsiszoltam. Lyukat is fúrtam bele. Készítettem rekeszzománc technikával lila tulipánt, fehér háttérrel. Talán ez a legkedvesebb ékszerem azóta is. Ezenkívül készítettem ajándékba is egy hasonlót lilás rózsaszínes színvilágban. Készítettem szép tűzzománc fülbevalót egy egyszerűbb tűzzománcos technikával, ezüst, fehér színben. Felvittem egy alap fehér színt mindkét oldalra, azt beraktam a kemencébe, aztán felvittem az ezüst színt, ebbe karcoltam bele a tulipánokat, így az előtte felvitt fehér zománc látszik ...

Előző bejegyzéseimben már esett szó róla szőr mentén, hogy miket varrtam. Készítettem lakberendezési tárgyakat textíliákból: díszpárna huzatot, függönyt, fejvédőt babaágyba és egyéb használati tárgyakat is: ruhákat, táskát, ceruzatartót, vállfát...

Díszpárna huzataim nagy részét kétoldalú szaténszerű anyagból készítettem. Egyik oldalukat virágos anyagból a másik oldalukat egyszínű beige anyagból, így kétféle képen lehet az ágyra helyezni. ezeket várandósan varrogattam a babaágyba való fejvédővel együtt. Sikeresen elvonta a figyelmemet a hosszúra nyúlt várandósságomról és az eljövendő szülésem izgalmáról. Egy várandós blúzt készített az anyagból anyósom nekem és a fent maradó részből varrtam én a ...

A lovas faragásaimról már írtam régebbi blogbejegyzésemben, de arról, hogy végül mire használtam őket még nem. Férjemmel akasztókat raktunk rájuk. Az egyik a fürdőben törölközőtartóként funkcionál azóta a másikra a konyharuhákat akasztjuk a konyhában.

Pomázon faragtam az alkotótáborban a két lovasfésűmet is, amiből az egyik a költözéseink során eltűnt, a másik viszont mind máig az egyik kedvenc alkotásom. A faragás hosszas, fáradtságos munka, de ha jó az ötlet, ügyes a kéz, és türelmes az alkotó akkor nagyon szép dolgok tudnak születni. Közben még a bicepszünk is fejlődik.

Karácsonyfa égősort is készítettünk a férjemmel évekkel ezelőtt Karácsonyra. Ledes égőket vettünk, mi vezettük a vezetékeket ...

Ha nem olvastad, és szeretnéd olvasgatni az előző részt kattints a linkre !

A játékok készítése mindig is a szívem csücske volt, mivel én magam is nagyon szeretek játszani. A játékaink nagy részén is állatok szerepelnek. Készítettünk például ajándékba óriás ötödölő t. Nagy munka volt, sokat vágtunk, fúrtunk, faragtunk, csiszoltunk. A fakockáknak ugyan akkorának kellett lennie. Jól forgathatónak kellett lennie a rúdon, de olyannak is hogy ha valahova beforgatják ott maradjon, ne forduljon tovább. Az ötödölő design-jának dzsungeles környezetet álmodtam meg. Pókok voltak az egyik oldalon, a másikon pillangók. Az egész ötödölőn festett indák kígyóztak össze-vissza. A pillangós és a pókos oldalakon az indavonalak ...

Szerettem apukám körül sürgölődni, amikor barkácsolt, vagy fával dolgozott. Általános iskolában egyik kedvenc órám volt a technika, főleg, amikor kishajót, kiskocsit fabrikáltunk. Amikor pedig megismertem a leendő férjemet örültem, hogy ő is oda van a famunkáért.

Mint régebbi blogbejegyzésemben már írtam rendszeresen készítünk ajándékokat, bútorokat fából. Alkottunk kilátót, gyerekházat, libikókát, játékokat fa felhasználásával. Sokszor szerepelnek rajtuk állatok, vagy eleve állatot formálunk meg a fából.

A gyerekeknek kis házat barkácsoltunk Anyukám kertjébe. Apukám régi faléceit használtuk hozzá. Szürke és durva volt a külsejük. Mi órákon át gyalultuk, csiszoltuk, válogattuk őket, hogy melyik melyik után ...

Ha még nem olvastad volna, az első részt itt találod .

A gyerekszoba rengeteget alakult hat év alatt. Egy gyerekkel érkeztünk ebbe a szinte teljesen üres lakásba. Csak a gyerekszobában, és az előtérben volt egy-egy gardrób szekrény, és a konyhában egy konyhabútor. Ezért könnyen tudtuk a saját szájízünk szerint alakítani, mind a falak színét, mind a berendezést. A gyerekszobában kezdetben egy ágy volt. Az állatos motívumok visszatérően jelentek meg a szobában. A szafaris falfestésen kívül, állatmintás volt a pelenkázó szekrény, aminek az ajtajára családfát készítettünk fényképekből. A szobába került még egy, a férjem által nekem készített hintaló is, és egy hintaszék, aminek én varrtam a párnáját. Ez volt a szoba ...

Ha még nem olvastad el az első részt itt a linkje .

A ruhatervezés folyamata is nagyon érdekes volt számomra.

1. Az egész tervezést a "gyűjtés" előzi meg, ahol ihletet gyűjt az ember. Fotózgat, vagy rajzolgat a természetben. Megnézi híres divattervezők munkáit, régi korok divatját, festők alkotásait. Körbejárja a méteráru üzleteket textileket tapogatva. Ebből indulnak útjára a gondolatok.

Így született például egyiptomi strandruha kollekcióm, amit az i.e. 5000-beni Egyiptom inspirált. Válogattam a formákat, színeket. Pauszpapír segítségével kimásolgattam magamnak vonalakat, formákat, mintákat régi viseleteket bemutató könyvből, művészettörténetről szóló könyvből.

2. Ezután lehet divatrajzokat kreálni az ...

Ovis koromban rengeteg királylányt rajzoltam, később ezekből egyre részletesebb nőalakok lettek, egyre több fodorral, mintával a ruhájukon. Ezeket sok esetben ki is vágtam és úgy játszottam velük tovább. Nővéremmel terveztünk, varrogattunk ruhákat a Barbie babáinknak. Varrtunk szarvasbőrből is babákat és azoknak is ruhákat. Anyukám ruháiból szabtunk ki anyagot ezen "nemes" ügy érdekében. A nappali szekrény volt a babák lakosztálya, az egész egy nagy kastély volt. Itt a babák szabadon öltözködhettek temérdek ruhából válogatva, amiket varrtunk nekik.

Tinédzser koromban már magamnak is varrtam ruhákat és egy barátom anyukájával (aki varrónő volt) is varrattam általam tervezett darabokat. Ez a hölgy varrta meg később az ...

Cianotípia:  fényképek előállítására és rajzok másolására alkalmazott eljárás, amelynek keresztülviteléhez a vörös vérlúgsót és egy vasoxidsó oldatát használják. Ez oldatoktól itatott és aztán megszárított papiroson a fény a vaskloridot vasklorürré változtatja, amelynek vörös vérlúgsóval való vegyülete berlini kéket ad. Ezt az eljárást Herschel 1840-ben találta fel, azóta akkép egyszerűsítették, hogy a papirost vörös vérlúgsóval és citromsavas vasoxid-ammóniákkal itatják. Így aztán közvetetlen úton kék képet nyernek, amelyet vízzel mosva állandósítanak. Forrás:  http://mek.oszk.hu/09100/09152/09152.htm

A cianotípiával először a fotótáborban találkoztam, amit a fotóművész tanárnőm rendezett ...

Alsós koromban a rajzszakkörön találkoztam először az akvarell festés technikájával. Egy festőművésznő avatott be ennek a festési módszernek a rejtelmeibe. A festmény itt egy különleges papírra készül, amit a technikából kifolyólag akvarell papírnak neveznek. Ennek a papírnak a felülete bordás és a vizet nagy mértékben is fel tudja venni. Nem lyukad ki, nem ázik el. A munkafolyamatnak az a lényege, hogy sok vizet használunk, hogy szebben keveredjenek el, esetleg folyjanak meg a színek. Az akvarell kép tiszta, lazúros. A sok víz miatt pedig kicsit lágyabbak, pasztelesebbek a színek.

Mielőtt elkezdjük a festést, a papírt célszerű enyves ragasztóval leragasztani, hogy száradáskor ne gyűrődjön meg. Ezután már be lehet kenni a ...

Lehetett volna a ceruza a jelem az óvodában, mert annyit volt a kezemben. A ceruzáim végei mindig foglenyomatosak voltak, mert amíg terveztem a képet, hogy mit, fogok készíteni, rendszeresen rágcsáltam őket. Szerettem, amikor tűhegyesre tudtam hegyezni a cerkáim végét, mert azzal még szebben lehetett dolgozni.

Még a színesek hegyezése során lekerült részeket is felhasználtam a ceruzáimból. A kisebb porszerű részt elkentem a papíron, a nagyobb részeket ragasztóval felragasztottam, és abból alkottam formát a művemen. Sablonnak használtam a körberajzolt a kezemet is. Az ujjaimmal elmostam a satírozott felületet, hogy misztikusabb legyen a kép.

Egy jó minőségű "elefántos" radír is kellett, hogy a fények rákerülhessenek a majdnem ...

Szeretem a gyerekeket, mert leleményesek, játékosak, lelkesek, mint én is. Nekem is van három gyerekem, miattuk is és egyéb munkáim miatt is, volt már tapasztalatom a gyerekek foglalkoztatásában.

Szeretek kézműveskedni, mint azt már ti is észrevehettétek előző bejegyzéseimből, így nagyon nagy élvezettel tölt el, hogy idén nyáron három hetet táboroztatással tölthettem.

Férjem nővérével az általa szervezett néptánc táborban, amit főleg ovis tanítványainak hirdet meg, vezettem a kézműves foglalkozásokat és persze besegíttetem, ahol lehet a gyerekek körül.

Izgalommal tölt el, hogy mi az, amit meg tudnak csinálni a gyerekek a tábor folyamán és mi az, amit nem. Törhetem a fejem, hogy könnyítsek a dolgukon. Sokszor okoznak ...

1.rész A linómetszet, nem burkolásra!

2. rész Monotípia és rézkarc, nyomás a műhelybe!

3. rész Hidegtű, akvatinta, litográfia, nem hagyott hidegen!

A hidegtű egyrészről abban különbözik a rézkarctól, hogy csiszolás és tisztítás után nem alapozzuk le a lemezt, másrészről itt nem használunk kémiai marást. Egyből elkezdjük egy karctű segítségével rákarcolni a képet a lemezre. Mi azt a trükköt alkalmaztuk, hogy egy fénymásolópapírt ráhajtogattunk a lemezre, így az kiadta a lemez nagyságát, oldalarányait. Erre terveztük meg mi lesz majd a képen. (Ezt minden rézlemezre készülő munkánál meg lehet tenni.) A tervet a papírról grafittal satíroztuk át a lemezre, de volt hogy ezt kihagyva egyből, papíron ...

1.rész A linómetszet, nem burkolásra!

2. rész Monotípia és rézkarc, nyomás a műhelybe!

3. rész Hidegtű, akvatinta, litográfia, nem hagyott hidegen!

Az érettségi után újra a művészet került előtérbe nálam. Ekkor találkoztam újra a sokszorosítógrafikával. Nagyon boldog voltam, még az se vette el a kedvem, hogy olyan művésztanár oktatta nekünk hogy' s mint kell csinálni a technikákat, aki nem volt éppen nagy türelemmel ellátva. Ha valamit már kétszer kellett elmondania, kiakadt. És hát az elején sokat bénáztunk a szintén a szakra járó újdonsült barátnőmmel. :)

Elsőként monotípiát tanultunk meg készíteni. Ez az egyik legegyszerűbb eljárás. Az alábbi lépésekből áll; Először körkörösen le szokás csiszolni ...

1.rész A linómetszet, nem burkolásra!

2. rész Monotípia és rézkarc, nyomás a műhelybe!

3. rész Hidegtű, akvatinta, litográfia, nem hagyott hidegen!

 Gyerekkoromban jártam rajzszakkörre. Ott találkoztam először a linómetszéssel. Nagyon megtetszett a sokszorosítógrafika ezen ága. Több metszetet készítettem ezzel a technikával és azokat sok példányban nyomtattam le. Olyan volt, mintha nyomtatóm lett volna.

A linómetszés eljárásánál egy linóleumdarabra rajzolunk egy képet és a vonalak mentén véssük ki azt. Ahol kivéstük ott fehér marad az ábra majd a papíron, ellentétben például a rézmetszettel és a hidegtűvel. A fametszet hasonló, mert ott is a kimetszett rész marad fehér. Olyat viszont eddigi életem folyamán nem ...